 Már egész héten erre a napra vártunk, mely várakozást és lelkesedést a szombaton jött hirtelen tavaszi verőfényes időjárás még jobban fokozott. Azonban amilyen szép volt a szombat olyan meglepetéssel fogadott minket a vasárnap reggel, mikor a természet pont az ellenkező arcát mutatta, ugyanis az ablakon kitekintve a verőfényes tavaszi napsütés helyett csendes mindent beborító hóesés látványával kellett szembesülnünk ...
Jómagam kissé ódzkodtam a gondolattól, hogy ilyen időben egyáltalán az orromat kidugjam a lakásból, ám Istvánnal folytatott rövid telefonos konzultáció után hagytam magam rábeszélni a hódagasztásra.
Mivel a havazás és az erősen támadó északi szél nem éppen ideális körülmény a hosszabb távon, nyílt terepen történő kerékpározáshoz, így eldöntöttük, hogy az eredeti útvonaltól eltérve csupán egy kellemes, kis frisslevegős kört tekerünk a Lenti - Lendvadedes - Rédics -Lenti útvonalon.
Lenti és Lendvadedes között a kerékpárúton szinte szűz hó fogadott minket, csupán egy vállakozó kedvű kerékpáros nyomvonala kanyargott a messzi távolban. Mivel ilyen apróságok nem szegték kedvünket, hát nekiiramodtunk , és kényelmes beszélgetős tempóban tekertünk fel Ledvadedes kis falujának irányába, ahol rövid tanácskozás után eldöntöttük, hogy megmásszuk a dedesi kaptatót, melynek kapcsán sokan tudják elmondani magukról, hogy sikeresen mászták meg kerékpárral leszállás nélkül. Erre mi sem vállalkoztunk , így a csodásan behavazott erdőben feltoltuk kerékpárjainkat a dedesi hegy tetejére, majd onnan ereszkedtünk le Rédics irányába. Sajnos, ezen a szakaszon nagyon kellett figyelnünk, mivel az elmúlt időszakban az erdészeti járművek és a fagy még jobban tönkretették az amúgy sem túl jó állapotban lévő utat. Ilyenkor veszi észre az ember a mostani modern kerékpárokban található teleszkópos rugózás áldásos hatását, mivel sem a kerékpár nem hullik darabokra, sem az ember alfele nem sínyli meg annyira az utazást.
Az agresszíven tomboló északi szél egészséges pirospozsgát rajzolt az arcunkra, mire leértünk Rédicsre, ahol egy olyan hely keresésébe fogtunk, ahol szomjunkat elolthatnánk egy pohár teával. Ám ekkor történt egy apróság, melyre pont ma, pont akkor senki nem számított. A hihetetlenül rossz állapotú hegyi útról a falu jobb minőségű útjára rátérve pár perc után István egy hátsó keréken hirtelen felindulásból elkövetett durrdefekttel lett gazdagabb, így amíg ő hazafelé fuvart keresett, mi beültünk egy kellemes kis bárba, ahol egységesen egy forró tea elfogyasztása mellett döntöttünk. Egy kellemes beszélgetés után, dacolva a nyílt terepen tomboló széllel, a Rédics - Lenti kerékpárúton hazafelé vettük az irányt, és bár kilométerre nem mentünk sokat, mégis roppant kellemes volt kicsit a természet közelében lenni újra. |
