 Nagyon jó lenne már egy beszámolót úgy kezdeni, hogy végre nem volt semmi hiba, minden jól ment és tökéletesen éreztem magam. Evvel szemben erről ismét nem tudok beszámolni. Robinak üzenném, hogy "aljas" rágalmai ellenére nem tévedtem el :). Ha egy szóban kéne jellemeznem a versenyt, azt mondanám, hogy: TÚLÉLTEM! És most itt nem arra gondolok, hogy elfáradtam volna, vagy vmi, hanem szó szerint. 2007.07.01 Tibi második szülinapja...
{Előzmény szekció}
Hétfőn úgy éreztem, hogy bringáznom kell. Így aztán Mózessel(országútim) felfedeztük a HHHt. Bakke. Majdnem megpusztultam. Volt pár rossz előjel (pl vmit írtam emailben és folyton elgépeltem így mindig esés jött ki), iszonyat meleg is volt. Az első részen úgy-ahogy jól ment, de a Fenyőgyöngyénél mikor megálltam majdnem elszédültem. Kicsit leültem, ittam, irány tovább. Itt már nem ment jól. 16 perc alatt értem fel, holott montival 12:28 a rekord. Szívás. Lefelé? Naigen. Terv: lecsorogni az első szakaszig, ott meg sebességrekordot dönteni (merthogy ott sima az út). Legurultam a nyomós kútig, ahol észrevettem, hogy egy 2 literes üveg figyel fent, szemben a fa tetején vmi gyanús löttyel. Hogy került az oda?!?!? Mindenesetre ittam egyet, majd tova. Csorgok lefelé 60nal, amikor is mit látok? Az utolsó egyenes végén kátyú. Egy pár hete ez még nem vala itten. Akkor itt az alkalom megkóstolni. Persze azért hogy tovább tartson ez az első remek találkozás, így pánikszerű fékezésbe kezdek, amivel egészen 50re redukálom a tempót. Puszi-puszi mondja a kátyú és a gumim. Illetve a gumim kicsit sejpit: Puszi-Pssssszzzzzzzz. Először vmi kis furcsa reszelést hallottam. Mondom ez természetes, mivel h a tökéletesség határát súrolom. Nehéz meló, nagy arc kell hozzá :D. Azt hittem nyolcas. Már azon járt az agyam, hogy mikor és hova viszem szervizbe, de nem. Durrdefekt. Á-há! Van itten egy hajtűkanyar. Jó az nekem 50nel, tök lapos elsővel? Midnen kétséget kizárólag annyira talán mégsenemnagyon. Majdnem lefordul a gummancs a felniről de beveszi a kanyart. Innetől remek volt. Felnin legurultam a nyugatiig (persze közben legurult egy gyros is a szerájban :) ), majd zokniban Lehet térig (merthogy ebben a cipőben nem lehet gyalogolni) haverhoz belsőt cserélni. Eredmény: Zokni szétszakad, lábon vízhólyag. Reeeeehhheemek. Belsőcsere után irány a setét iccaka lámpa nélkül. Merthogy ugyebár már otthon kellett volna lennem, és ezért nem raktam el lámpát. Ejnye. Ja hát meg belsőt sem, pedig mindig szokott nálam lenni. Ez van. Szóval kalandos volt.
A héten még párszor elmentem bringázni. Többek között találtam egy remek kis útat a Hüvösvölgytől a HHH felé. Mint utóbb kiderült Janimaci pont erre tervez kiírni időfutamot. Betyáros... Kellett tolnom is, így éjszaka begörcsölt a vádlim.
Aztán lett volna még telehódas is. Illetve lett is, csak nélkülem. Akartam menni mindenképp, de utolsó pillanatban jobb programom akadt, és mivel úgyse lett volna sütögetés, így kihagytam kell a pihenés is. Persze égett az orcám, mivel szóltam Ivánnak, hogy itt a remek első alkalom a számára, ne hagyja ki, erre végül én nem mentem. Legközelebb...
A héten valahogy az alvás sem akart sehogy összejönni. 5 órának már örültem. Hát nem tipikus versenyre készülés. Szombaton Krisztivel kimentünk Visegrádra, hogy megnézzük az X-terra rajtját és ha már ott vagyunk, akkor a rajtszámokat is átvegyük. Szentendréig kimentünk Hévvel, majd adj neki. Az első 1kmt leszámítva én vezettem, mondván úgyis csak rövidtávra megyek. Soha véget nem érő út volt, ráadásul folyamatosan kicsit fel, kicsit le. Mentünk 30cal, de az az érzésem volt hogy itt már nem is kmben jelölnek, hanem minimum mérföldben. Végül kiértünk, sajnos sokáig nem tudtam maradni, így én fél óra múlva már indultam is vissza. Jó tempósra sikeredett ez is. Két dolgot kerestem haza felé. Jégkrémest, vagy palacsintázót. A jégkrémeseknél mindig találtam valami kifogást, hogy miért ne álljak meg, palacsintás meg egyszerüen nem volt, én meg siettem. Egy helyen tünt fel már messziről, hogy Palancsinta. Remek. Már azon gondolkodtam, hogy milyet eszek. Végül a 3 klasszikus mellett döntöttem. Kakaós, lekváros, túrós. Úgy terveztem gyorsan keresztben lenyelem, és irány tovább. Egy dolog zavart csak. Mind közelebb értem annál kevésbé tünt palacsintázónak. Pedig jó a szemem. végül kiderült az igazság: Ingatlan. Hogy az a %!+@$#&^%!! Este még leápoltam a lábam egy kis Born Muscle Relax-szal, ami utólag nagyon jó ötletnek bizonyult. Ismét csak ódákat tudnék zengeni a krémről, de nem teszem, aki akarja kipróbálja.
Az estét még bringakarbantartással töltöttem, felnit kellett volna tisztítani, amihez kissé lusta voltam, így csak kézzel simogattam végig, de ez is megtette a hatását. Az egész héten babonából fentlévő sárgumikat is visszacseréltem a normál viszonyra valókra. Rajtszám is fent volt, minden rendben volt a másnapi indulásra.
{A verseny napja szekció}
Reggel 6ra időzítettem az ébredést. 3 órát szántam az útra (Lakás-Hév-Visegrád). 1 óra meg elég a készülődésre, kajálásra. Ébredés. Érdekeset álmodtam. El fogok esni a maratonon. Illetve még pár képet, ahogy tekerek. Már megint ezek a rossz előjelek. Nagyon nem is volt időm foglalkozni a dologgal, mivel a gyomrom és a hasam fájása versenyzett egymással a kitüntető figylememért. Remekül indul. Mi van még? Hasmenés. Dejó. Azt már meg sem említem (illetve mégis :) ) hogy persze a wc papir készletünk finoman szólva leapadt, és a fürdőben a víznyomás is megszünt létezni. Sz.r ügy... :D. Énkérekelnézést...
Nagynehezen leerőltettem egy kis reggelit. Közben rádióztam. Fél 7es hireket mondják. Közben én lecsúszva és elnyújtózva a székben próbálom jobb belátásra bírni a gyomrom. Már megint hireket mondanak? Már 7? Igen. Indulnom kéne. Nem megy. Közben jár persze ezerrel az agyam, hogy mi legyen. A gond, hogy már átvettem a rajtszámot és a chipre 6e ft kaució van. Biztos lehetne jövő héten is visszaadni, de akkor meg időm nem lesz. Nem egyszerű... Végül döntök. Hagyom a francba. Aztán újabb 5 perc után, mintha kicsit jobb lenne. Mégis megyek. Gyors készülés. Hát a beöltözési szertartás sokkal rövidebb volt, mint szerettem volna, de most sürget az idő. Végül 7:30kor fél órás késéssel indulok. Még jó hogy nem hajszálra számoltam az időt. Nem akarom magam elhajtani, már most. Inkább csak pörgetek. Kiérve Batyira 2 percem van a HÉV indulásra. Jegyvétel, és indulunk is. Ekkor még nem tudom, hogy lesz-e verseny, vagy csak visszsaviszem a chippet. Szentendrére beérve 1:10 percem van a rajtig. Elindulok kényelmes tempóban a végtelen úton (21km). Valahogy most jól haladok. Illetve lasabban megyek, de mégse oly rossz. Rájöttem. Most szól a zene a fülemben. Mivel nem állítottam be az órán, hogy számolja nekem, hogy mire érek ki, így ez a feladat rám marad. Kb jól vagyok úgy érzem. Épp annyi időm lesz, hogy lehúzzam az isolötyit, meg pár csokit, bár a gyomrom még mindig nem kivánta. Ahogy haladok egyszer csak egy 5ös Bömzi áll be mellém. Miért nem előz? Szemből még messze vannak. Kinézek, egy srác és barátnője ül benne, húzza le a csaj az ablakot. Már készültem a szövegemre: Azt sem tudom hogy én hol vagyok, azt meg hogy ti hova mentek, azt meg aztán végkép nem. Erre nagy meglepetés, csak biztatnak, hogy nyomjam neki, meg siessek, hogy kiérjek. Márilyet! Nem épp Bömös stilus. Végül, megbeszéltük, hogy odaérek, meg a rövid úgyis később rajtol. Később kiderült, hogy ez így ebben a formában nem igaz.
Továbbhaladva, egyszer csak feltünik egy buszmegállóban egy emberke, aki láthatóan bringát szerel. Legalábbis a nagykönyv szerint a bringák nem az ég felé néznek a kerekükkel. Pumpát kér. Jajj. Sietek. Igy is necces. De megállok. Az az áldott jó lelkem :). Mint kiderül a felesége ledefektelt, azt kéne helyrepofozni. Segítek megcsinálni, közben megiszom az isot is, eszek csokit, és a folyó ügyeket is elintézem, hogy ennyivel is előrébb legyek. A hiba az volt, hogy elöregedett a külső és volt rajta egy törés, ahol kiszúrta vmi. Javasoltam rá egy kis sebtapaszt. Szerencsésen összeraktuk, majd elbúcsúztunk. Szóval Fair Play dijat Tibinek :).
Visegrádra a rajthoz pont 10:00ra értem. Remek. Rengeteg ember várt már itt. Beálltam a sor végére, úgyse sietek, messze van még karácsony.
Mivel épp kiértem igy megkerestem a sor végét. Nem volt egyszerű. Mint utólag kiderült új rajtoltatási rendszer van, mindenki együtt rajtol. Látványosnak látványos, de... Mivel tök hátul álltam, sokat nem hallottam, csak hogy vmi beszéd megy, így vártam a Fire!-t, ami csak nem akart felcsendülni. Pár perc után megunva a dolgot mp3 lejátszó bekapcs, földre leül, napozik. Egyszer csak vhogy csönd van. Mindenki kussban. Mi a fene? Bringástársadalom nem ilyen. Fülelek. Kedvenc mixem közé mintha a himnusz hangjai szűrődnének be. Ez de ciki. Kb akkor ülhettem le, amikor kezdődött. Bunkó módon úgy tettem mint aki nem vette észre. Asszem visszaadom a fairpaly dijat. Könnyen jött, könnyen ment :). Nademostaztán már Fire! És felcsendül az óda! Amit mellesleg nem szeretnek az UCI bírók állítólag. Aztán végigmegy a szám, kis beszéd, majd újból Fire, közben haladtam előre vagy 2 métert. Közben kiderült, hogy menni kell egy kört a parkolóban, majd fel a gátra, át a célvonalon, és irány a hegy. Akkor jöttem rá, hogy együtt indulunk, amikor az elit után nem sokkal kissrác a bicajával iszonyat pörgetve max pulzuson próbálta tartani a lépést a többiekkel a gáton, de még igy is 2xes volt a sebességkülönbség, úgyhogy fékezgettek ezerrel, szerencséje van ha nem csapták el. A gátra feltoltuk a bicajt. Na nem azért mert oly meredek, hanem mert nagyobb dugó volt, mint felújitás alatt a Hungária körúton (ha én az tudnám, hogy melyik :) ). Rajt/célkapú és indul a verseny.
{Verseny szekció}
Kellemes aszfaltúton kezdtünk mászni felfelé, diszkrét meredekséggel. Jó hangulatban telt az egész. Visegrádról kiérve szemben Viktor alias dhpage fényképezett. Ráköszönök, mire szól, hogy menjek el mégegyszer elötte, és lefotóz. Hát a hülyeségért nekem sem kell a szomszédba menni. Gyors körbenézés, majd az életem 180 fokos fordulatot vett. Néhányan furcsálták, hogy már most visszafelé tartok, de tegyük hozzá volt olyan aki már a gáton defektet szerelt. Szegény... Pár méter után vissza a normál kerékvágásba, és már készül is a remek fotó. Bár még nem láttam, de megelőlegezem a remek jelzőt Viktor fényképezőgépkezelési technikája elött leborulva. :)
Pap rét felé végig előztem, összesen 3an előztek meg, de lehet h őket is visszaelőztem. Nem is rossz a végéről rajtolni, sokkal nagyobb a sikerélmény. Helyezés meg úgyis mindegy nekem. Egy helyen két emberke próbált megelőzni terepgatyában, és katonasági bakkancsban. Na azért mindennek van határa, még az országunknak is. Visszapöccintettem egyet a váltón, és visszavettem oly jól megérdemelt helyemet. Közben hallom hogy egy őrült motoros furakszik előre. Mi a rákot keres ez itt ilyenkor. Utálom az ilyet. Elhalad mellettem. Ja, bocsi Viktor, nem úgy gondoltam :D.
Paprétre felérve kettéágazik a táv, jön a frissitő, és Viktor már itt vár, mondván a kajálós fotók a legjobbak. Alanynak a festőknél már korábban oly jól bevált banánt javasolja, amit hamar el is tüntetek. Kis iszogatás, kulacstöltés, majd irány horány. Mp3 lejátszóm lemerül, igy innen csöndben tekerek tovább. Innen még kis mászás már dózeren felfelé, és egy elágazásnál megpillantom a balra le táblát, ráadásul 3 lefelé nyillal, ami úgyebár, nem a hétvégi dodzsempálya.
{Durva köves lefelé - most esel el Tibi? szekció}
Meglepődtem hogy rövidtávra betesznek egy ilyen lefelét. Meredek is, köves is rendesen. Sokan tolják. Belőlem viszont előjön a kisgyerek, amikor végre a tanárnéni egy olyan kérdést tesz fel, amire kivételesen tudom a választ, és szinte a padból kiesve jelentkezek: "Én ezt tudom, tudom, hadd menjek!" A pálya milyenségéből adódóan most nem jelentkeztem, így nem is estem el. Szinte hallom ahogy felhördül a kedves olvasótábor: "Francba... pedig biztos voltam. Most olvashatok tovább. :(". Jelentkezést helyettesítettem a : "Jobbról jövök", "Balról jövök" kulcsszavakkal, mint a nagyok. :) Meg lesz még ennek a böjtje. Iszonyat sebességgel mentem lefelé. Legalábbis a többiekhez képest. Aki nyeregben is volt, amellett is 2x sebességgel mentem el. Néha kicsit izgultam, ahol bekerültem egy-egy keréknyomba, vagy amikor csúszkált a bringa, néha meg az első kerék, de azt mondhatom, hogy lejöttem, nagyobb probléma nélkül.
{Ess már el Tibi, azért olvaslak szekció}
Következett egy rövidebb kis hullámvasutas rész, ahol szűk volt az út és annyira nem lehetett előzni. Igy inkább csak nézelődtem, és nyeltem az út porát amit okosan az elöttem haladók vertek fel. Majd nem is tudom hogy, de szereztem egy kis előnyt, és légerüres térben tekertem. Ettől még nem lett könnyebb...
{És végre! Tibi felszántja az édes anyaföldet szekció}
Kis szűk erdei úton haladtam, amikor is jött egy kanyar (ne örüljetek, ezt még megúsztam). Mivel nem látom be rendesen, kicsit fékezek, bár simának tűnik. Hát nem volt az! Igy hogy lassítottam, épp külső íven elfordultam. Ráadásul mellette szép meredeken lehetett volna leszánkózni az erdőbe. Itt gondolkodtam el kicsit, hogy talán ki kéne a szervezőknek tenni ilyen helyekre egy táblát. Megyek tovább lefelé, sima kis erdei út, kicsit kanyarog, és épp azon gondolokozok, hogy ez a Kanadai-Német-Koreai coprodukcióban készült szappanopera, amit jelképesen a bringámnak is hívhatunk, hogy ez milyen remekül meg lett tervezve, és összerakva. Simán lehozott a kövesen, itt meg már csak gurulni kell. Nem gurultam lassan, és a fényviszonyok sem voltak optimálisak. Fény-árnyék-fény-árnyék. El is kezdtem fékezni, mivel nem láttam rendesen az utat, és volt pár csapa is. Kb ebben a pillanatban vmi megdobta a bringa hátulját, ami miatt én elemelkedtem a nyeregből. Persze csak hogy jobban lássak, mint Piroska nagymamája. (na mindjárt elesik...) Közben az első kereket megvezette egy vájú, és keresztbe csúszott (ebből mekkora bukta lesz...), próbáltam korrigálgatni, több kevesebb sikerrel. Mondhatnám, hogy próbálkozásaimat siker koronázta, de ez nem lenne igaz, így nem mondom. Illetve nem lett volna baj, csak történt még vmi. Nem tudom pontosan mi. Vagy az első kerék akadt el vmiben, vagy a hátsót dobta meg ismét vmi. Ennek egy egyszerű következménye lett. Egy nagyszerű 3as levegőakrobaitkát mutattunk be, ami a következőképp nézett ki: Repültem elöl én, mögöttem a bringám, és kissé lemaradva az őrangyalom, aki iszonyat sprintbe kezdett. Az erdei állatkák ekkor néztek össze, hogy Supermen mégis létezik! Mármár én is hittem a dologban, csak szerintem a Pilis az egy kriptonittal szennyezett környék, így leromlottak az ütésálló képességeim. Ami pozitiv volt a dologban, hogy menetiránynak megfelelően haladtam, és mivel szinte vízszintesen haladtam, így a légellenállásom sem volt rossz, ami kedvező ugyebár a sebesség szempontjából. Bár arról még nem olvastam, hogy menniyre jó, ha az ember után repül a biciklije. Ebbéli gondolkodásomat a magasságom erős csökkenése szakította meg. Houston, Houston, we have a problem here! Mivel az összes mérnökük el volt foglalva így a landolás megoldása úgy tünt, hogy az én és őrangyalom feladata lesz. A probléma, hogy az idők során túl sok tudást vertek a fejembe, amitől most orrnehéz lett a gép. Megjegyzés: hízni kell pocakra! Egyszer csak leérek. Pont fejre. Tompa (ez én vagyok :) ), erős ütést érzek, amit eloszt a bukóm. Ezután a hátammal csapódok be, és lendületből még a bokámat is beverem. Innen pattanok tovább. Most a másik oldalamat fogjuk megpróbálni. Látom ahogy a kezem közeledik a földhöz. Közben azon gondolkodtam, hogy itt inkább a kezem törjön vagy a lábam. Mivel 4 nap múlva a Triglavra kéne menni túrázni, igy a kéz mellett döntök. Leteszem. Paff. A francba, porzok, megy a számba. Következő momentum, amikor bordám is közelebbi ismeretséget köt az anyafölddel, majd a térdeim sem akarnak kimaradni a buliból. Innen ismét fej. Ez már gyengébb ütés. Még egy kis csúszás, és megálltam. Kissé magzatpózba gömbölyödve. Mivel pályán aludni nem jó dolog, így fel kéne kelni. Nem fáj semmi különösen. Ez most jó, vagy rossz? Mivel nem volt alagúteffektus, úgy döntök, hogy jó. Felállok és lefuttatok egy rendszerellenőrzést. Persze a bringán először. Hol a kulacs? Elveszett. Kormány elfordulva, és beakadt egy bowden ami miatt nem tudom visszaforditani. Na de mi van velem?
-fej : system failure, nem látok rendesen. Nem tudok fókuszálni, keresztbe állnak a szemeim. Mintha nagyon álmos lennék, de nem.
-borda: beszorult a levegő? Nem, bordát zúztam meg. Talán kis repedés.
-kar, láb, oldal, hát: zúzódások, horzsolások, de nem vészes. Kar is csak kicsit vérzik.
-bal lábfej: erős ütést kapott, fáj rendesen.
1 perc múlva visszatér a látás is rendesen, miközben előzgetnek. Indulni kéne. Nem akarom hogy ennyien elmenjenek. Kormányt még mindig nem tudom visszarakni. Ja hogy másik irányba kell? Ennyire körbefordult? Te jó ég...
{Bukás után szekció}
Asszem mákom volt...Elindulok, bicó furcsán mozog. Vmi baja van? Mintha a teló nem lenne jó. Azon gondolkodok, hogy vehetek új bukót, mert amiben egyszer fejreáll az ember, azt hanyagolni kell. Mozog a sisak. Meg sem néztem. Megállás. Egy pillanatra nem vagyok tisztában vele, hogy mit kell csinálni, hogy megálljon, de rájövök. Teló? Rendben. Sisak? Nem jó a fejkörméret állító. Miért? Leveszem. Igazából ekkor látom meg mekkorát kaptam. El van törve a bukó. Első gondolat, hogy most lassabban kell majd lefelé mennem, miért nincs pótbukó. Második: Köszönet a Giro cég összes dolgozójának, hogy ilyen nagyszerű sisakot csináltak. Ennélkül nem írnék többet asszem. Felrakom, semminél többet ér. Hamarosan ismét mászunk, ahol visszaelőzöm az emberkéket. Egyik kanyarban 2 kulacs is van, de nem állok meg érte.
Frissitőpontnál egyik lány defektet szerel. Adok neki belsőt. Persze a kerekemet akarta utána. Az ember a kisujját nyújtja... :). Segitek megcsinálni neki, mert sietett, nekem meg kell az a fairplay dij :). Irány tovább. Volt pár érdekes szakasz még ezután. Volt egy jó kis köves lefelé, amit vmiért el is neveztem sziklakertnek. Mindenki leszáll és tolja, én lemegyek. Utána volt egy jó meredek mászás ami a később linkelendő videóban is benne van (1/3-nál én is látható vagyok rajta faágakon keresztül...). Meridás versenyző leszáll és tolja. Én is meridás mezben vagyok, így muszáj kitekerni. Sikerül is, megelőzöm. Majd remek lejtőzés egy réten keresztül. Vagy ez nem is akkor volt? Nem emlékszem tisztán. Mindenesetre nem tudom miért száguldok lefelé 50nel. Nem volt elég? Nem is gondolok rá. Fel a várba, majd a rámpánál megállnak elöttem, igy inkább letolom. utána erős jobbos, ismét csak nem láttam veszélyesnek jelölve. Rendező ordibál, hogy lassitsunk. Lassitok. Egy csaj kiegyenesitette. Elég csúnyán néz ki. Mármint nem a csaj, hanem az esés, ahogy ott feküdt bent a kövek között. Kis singletrack rész, majd már lent is vagyunk a macskaköves úton. Nyomom neki, hogy pár embert még levadásszak. Mindenki azt hitte itt vége, műúton be a célba. Hát nem. Még le a Dunapartra, kis technikázás. még a Dunába is tekertem. :). Hamarosan beérek. Nevemet bemondják, ami tök jó érzés. Gyorsan kaja, póló átvétel (amit sokan szidnak, de szerintem a pannon marcis rosszabb volt minőségre), majd hazacsorgás. Illetve be Szentendrére, onnan HÉV. Közben kicsit kihasználtam egy busz szélárnyékát, hogy haladjak is. Beérve a Szerájban még lecsúszik egy extra csipős gyros, ami a nap egyik fénypontja.
Mindent összevéve nagyon jó maraton volt, nagyon tetszett. A kevés pihenés és sok tekerés ellenére egyáltalán nem fáradtam el, bőven belefért volna a középtáv is. Majd legközelebb...
Hétfőn este azért benéztem dokihoz. Ki akart írni, de mondtam, hgoy hanyagoljuk. Pihenést javasolt, sötét szobát, Tvt semmiképp, zenét is csak módjával. Akkor jól csináltam a Pilisben. Zenelejátszó lemerült, TV nem volt, és néhol az erdőben sötét is volt :).
Link a videóra:
BringaTV - Velo.hu |
