| Főoldal » Élménybeszámolók » IV. Pannon Maraton |
|
| IV. Pannon Maraton | Szerző: makka |
 Azt mondta ezen oldal főszerkesztője (mit mondtam?Követeltem! Roby), hogy mindenki nyugodtan írhat beszámolót. Ezért megint csak úgy döntöttem, hogy egy rövid szösszenetet összetákolok, a hosszabbik verzió valószínűleg Tibi tollából fog előkerülni.
Már 2 éve próbálok eljutni a Pannon Maratonra, de valahogy a családi szervezés pont azokra a napokra időzítette a nyaralási periódust, így csak idén jutottam el végre oda, hogy el is induljak rajta. Azt mindenki sejtette az előző napokból kiindulva, hogy a 40 fok borítékolható vasárnapra is, ami eléggé visszavette több Mocorgós kedvét is a hosszabb táv bevállalásától.
Reggel 8 óra előtt gyülekezett a jónép a Művház előtt, majd közösen kitekertünk Lendvára. Mivel a helyszín megnevezésénél csak annyi volt, hogy Lendva, gondoltuk addig megyünk, amíg sok kétkerekűt nem találunk egy helyen. Ez hamar ment, a Spar parkolójában szinte csak kerékpárt szállító autók álltak, majd nemsokára mi is begurultunk a verseny „központjába”. Itt a kötelező regisztráció után, már jól kimelegedve a reggel 9 órakor is közel 40 fokos hőmérséklettől, vártuk a rajtot. Először a 100 km-s távon indulók startoltak, köztük volt Lentiből Tibi, Attila, Erik és Krasznai Pisti. Mi többiek csak az 50-s távot vállaltuk be, leginkább a melegre hivatkozva, bár én azért is, mert már több mint egy hónapja nem ültem bicón, és az előtt se sokat, így gondoltam, nekem ez is elég lesz.
Kb. negyed 10kor indult az 50-es rajt, ahol mi is bevetettük magunkat a tömegbe. Balázsék már az elején elhúztak mellőlünk, majd nemsokára Ildiék is eltekertek. Én Kancsal Lacival szélárnyékoztam végig, legalább mi egy ütemben tudtunk tekerni.
Az útvonal jól kivolt táblázva, több helyen piroszászlós emberkék lengették a zászlóikat, hogy merre menjünk és ezzel együtt tartották is fenn a forgalmat. A fene nagy útépítésnek most éreztük a hátrányát! Az út során sajnos több helyen is belefutottunk kavicsos elterelő szakaszokba. Az én biciklimmel még hagyján ilyenen tekerni, de az országutisoknak biztos nem volt egy felemelő élmény, bár amint utólag hallottam Attilától, Tibi ezen is 30al vágtázott át…(ott elkapott az ideg, és embert, technikát nem kimélve átvágtattam - Tibi)szerintem mióta fejre esett, forditottan arányos nála az útviszonyok felmérése.
A meleg egyre nagyobb volt, már alig vártuk hogy frissítő pontot lássunk. Az első, ahol meg is álltunk Muraszentmártonnál a hídon volt. Itt be is spájzoltunk hideg vízből, majd irány tovább. A szél már itt is néha úgy lengedezett, hogy az útmenti kukoricásban arathatott is volna. Megnemmondom melyik szlovén faluban az FP-on dinnye is várta a szomjas bringásokat. Mondanom sem kell, ez volt addig a csúcspont, ezért nagy gratula a szervezőknek. (nekünk már nem jutott, máskor jobban sietünk...) Dobronak után a nyílt szakaszon olyan szél fújt szinte végig, hogy néhol 5 centivel is odébb rakott. Utálom a szelet!!!....kivéve ha hátulról fúj. Ekkor én már nagyon elfáradtam, a szeles szakasz eléggé kivette az energiámat és már kezdtem éhes is lenni. Végre egyre közelebbről lehetett látni Lendva szőlőhegyeit, majd egy utolsó kavicsos elterelő szakasz után be is fordultunk a városba, majd irány a kiindulási hely. Mikor beérkeztünk, a többiek már vígan ettek, úgyhogy gyorsan kiváltva a kajajegyet mi is nekiálltunk megebédelni. Ezután már csak a jól megérdemelt pihenés várt ránk, és a 100-s körön lévők beérkezése. Nagysokára megérkeztek az elsők, majd kb rá fél órára Attila a mieink közül elsőként, aztán a többiek. Kissé elfáradtak….azt hiszem… mintha az lett volna az arcukra írva… (beszédes arcunk volt :) ) Mivel egy egész jól kinéző bicót sorsoltak ki a tombolán, valamint még számos ajándékcsomagot, ezért úgy gondoltuk, hogy ha már ennyit dőzsöltünk itt (spagetti ebédre, desszertnek dinnye, sóskifli, sörrel, fröccsel, vízzel, sárgadenagyonfinom itallal leöblítve), akkor megvárjuk ezt is, hátha… Nagysokára elkezdődött végre a sorsolás, ami végig szlovénul fojt, nehogy már a jó magyar ember megértse, mit is nyer ha mégis nyer. Azért nyertek a magyarok közül is ajándékot, azt hiszem zegiek voltak. A fődíjat pedig valaki aki amúgy is komolyan nyomja…nem baj, legalább lesz váltóbiciklije.
Mindeközben felvetődött Balázsnál, hogy menjünk fel Gosztolába, merthogy búcsú van. Aha, persze, nem vagy normális…mondtuk mi. De aztán ahogy egyre pihentebbek lettünk, már nem tűnt olyan rossz ötletnek, főleg mikor Laci kijelentette, hogy a pincekulcsa nála van és van hideg bora és szódája…na ez elég érv volt, főleg ebben a melegben. Így az eredményhirdetés után elindultunk visszafelé, de még gyorsan ettünk egy kis fagyit a szokásos fagyizóban. A Tibiék is itt hűsöltek, aztán felvetettük neki is a pincehűs ötletet. Sokáig nem kellett győzködni, bár őt nem a fröccs, mint inkább a gosztolai part izgatta jobban… (igazából a pincehideg víz) hiába, kerékpározásban mazohista (nem csak abban ;) )
A határon átkelve bevágódtunk Rédics felé, majd irány Gosztola. Az a domb most azt mondta nekem, hogy szálljak inkább le….hiába, elfáradtam a nap végére. Aztán a gosztolai búcsúból annyi lett, hogy szépen elsuhantunk a parkoló autók mellett, és tekertünk tovább. A hegyi bolt előtti lejtőnél kissé túl gyorsan indult be a szekerem, kiabáltam is Balázsnak hogy félre az utamból…. Na ekkor jött a majdnem satu fék mert a kanyarból felsejlett a helyijáratos busz…szerintem a sofőr legalább annyira megijedt mint én, és hátsó gumimról szerintem eltűnt 2 mm réteg mire elmentünk egymás mellett… nem baj, a végére kellett egy kis izgalom.
A bolttól nem messze végre megálltunk Laci pincéjénél. A teraszon előkerült a hideg szóda, a hideg bor és elindult a lájtos fröccsözés. Közben felemlegettük a Triglavos túra némely poénosra sikeredett történetét. Számomra ekkor derült ki, hogy Balázst mekkora sokk érte az első éjszakai menedékház WCben éjjel 2 órakor…addig ő nem is járt a környékén, és a pottyantós toalettként a jó magyar árnyékszékre gondolt, ahova még leülni is lehet…na de szlovénban nem így építkeznek.…ha valakit érdekel, olvassa el a Triglavos beszámolót. Aztán jópár egyetemi élmény kibeszélése után, és mire elfogyott a bor, végre elindultunk hazafelé. Lefele már gyorsabban gurultunk, így pár perc alatt lent is voltunk Lentiben és mindenki ment a maga útján, ki vacsorázni, ki pedig fürödni.
Azt a randa nagy szelet és a hőséget leszámítva én nagyon élveztem, a társaság is jó volt, úgyhogy ha nem jön közbe semmi, akkor jövőre is megyek…de az még messze van. | | |
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
| |
| 8. Háromországos Pannon Maraton
2011. július 24. 09.00
Muraszentmárton, Horvátország |
| Beszámoló kategóriák |
|
 |
| Mocorgók a Facebookon |
|
|
|
| Feliratkozás a levelezőlistánkra |
|
|
| Linkgyűjtemény |
|
|
|
