 Mivel Balázsunk billentyűzetéből kifogyott a csapágyolaj, és az igéret ellenére sem sikerült egyenőpre pótolni, én meg nagyon unatkozom épp a munkahelyen, igy irok pár sort a Pacsai(nak indult) túránkról.
Kb 7en sorakoztunk fel reggel a művközpont elött, hogy tekerjünk egyet. Mivel az idő nem volt túl jó, igy én nem vittem semmit magammal, csak 2 kulacs vizet, 1 zselét (helytakarékosság rulez), kis pénzt, mondván ilyen időben úgyse indulunk el, max egy rövid karika ebédig. Hát nem jött be. A többiek nem igy gondolták.
A zajdai erdőn keresztülhaladva Ildi kapott egy hivást, amit okosan el is intézett az út közepén, egy kis dudaszóval kisérve. Pisti volt az, akit amúgy is hiányoltunk, mondván lehet, hogy utánnunk jön, de nem biztos. Persze szerintem van annyira megszállott, hogy simán utánunk jön, még talán le is előz. Nova-Bak útirányon át haladtunk, miközben Tündiék kicsit lemaradtak, hogy 2esben legyenek, de mi orv módon mindig bevártuk őket 1-1 faluban :). Novánál egyszer csak elrobogott mellettünk Sanyi és felesége 4 keréken, de nem két biciklin, ejnye :). A Balatonra igyekeztek. Ekkor még nem tudtuk, hgoy mi is... Bakon jött az ötlet, hogy mennyünk be a valahova, mert ott milyen jó lesz piknikezni. Be is mentünk, de meg ne kérdezzétek mi ez a hely, valahol a baki tető után S betüs. Majd Balázs megirja. Itt már engem szoritott az idő, merthogy a délutáni buszra vissza kellene érni, a tempó meg nem volt nagy, 21es átlagot mutattott a lejtők után az órám.
Akármilyenszentmihályon (ezt is majd megirja a Balázs) hátranézve feltünt Pisti. Hát persze, hogy utánunk jött, mondtam én, hogy nem kérdéses. Innen Marci és Erik társaságában kicsit nekiléptünk, hogy legalább én is elérjek a pacsai strandig, amit sikerült is abszolválni. Itt gyorsan megettem a zselét elfogyasztva hozzá utolsó fél liter vizemet is, majd irány haza. Közben szemből jöttek a többiek, akiknek jó strandolást kivánván beleléptem a pedálba. A dombokig 30-31es átlagot tartottam, majd ez Lentiig visszaesett 25re. Viz nélkül nem volt kedvem nagyon erőltetni a dombokat, megállni meg kedvem nem volt. Végül időre hazaértem. (az már más kérdés, hgoy az utána következő dolgokért nem volt érdemes) Odafelé 3ó 2p, vissza, 1ó 48p. Bár a túra távolsága 90km-re volt kiirva, ezt Robi megintcsak benézte, úgyanis, 90,6 km volt. Szóval legközelebb pontosabban! :D
Ja és hogy a többiek hogy jutottak végül a Balatonra, azt majd szintén megirja a Balázs, ha valaki kisegiti egy kis csapágyolajjal.
Hét végén pedig Muránia túra illetve Bükk Maraton, ki-ki izlése és kedve szerint, én speciel a Bükkben leszek, középtávon, előreláthatólag esőben sárgumikkal :). |
