| Főoldal » Élménybeszámolók » Rhododendron túra 2006 |
|
| Rhododendron túra 2006 | Szerző: Tibi |
 Az indulásra 10 bringás állt össze , majd Lentiszombathely felé felé vettük az irányt ahol az erdei kerékpárúton átkelve Máhomfán keresztül Kerkateskándot érintve meg sem álltunk Szécsisziget kastélyáig ahol egy rövid pihenő és fotózkodás következett a kastély udvarában. Mivel előzetesen nem jeleztük érkezésünket így aztán nem volt aki kinyissa nekünk az épületet hogy bentről is megnézhessük, ezért rövidesen továbbálltunk és pár méter után a bivalyrezervátum bejáratánál újra a fékre markoltam. Tegnap nem mentünk be az állatokhoz, mivel fogalmam sem volt hogy mennyire szelídek, de most átpattanunk a kerítésen és óvatosan a pihenő, dagonyázó bivalycsorda közelébe sétáltunk ahol tudtunk pár közeli fotót készíteni az amúgy ránk sem hederítő állatokról. A bivalyok után irány Tormafölde ahonnan egy enyhe balkanyar után szembetaláltuk magunkat a Tormafölde-Kiscsehi erdei úttal ami egyébként aszfaltos de erdei mivel legfőképpen az erdészet használja, ám kiváló útrövidítési lehetőség az arborétumba tartó túrázók részére. Egy apró hátránya van a rövidítésnek, mégpedig a közel 5 km-es emelkedő amin felkapaszkodunk a hegyre majd utána egy kedves nemtomhány kilométeres lejtő ami már közel sem olyan kellemetlen, bár odafigyelést igényel mivel rettentően rossz minőségű az út és a nagy száguldásból könnyen lehet nagy baj. Szóval mikor felértünk a Vétyemi ősbükkös bejáratához akkor csatlakozott hozzánk T. Feri aki a Szlovéniai Lendváról indult el , de mivel elaludt ezért kissé módosította az eredeti útvonalat de utolért minket, sőt inkább mi értük utol őt. Itt bevártuk azokat akik nehezebben bírkóztak meg a Centrál emelkedőjével és rövid pihenő után folytattuk utunkat az erdészeti út végéig ahol újra bevártunk mindenkit és innen már meg sem álltunk az arborétumig. Az idő egész eddig csodásan napsütéses meleg volt, de mikor az arburétum bejáratánál leraktuk a bicajokat és megvettük a jegyeket már éreztem a bőrömön hogy kezd lehűlni a levegő, és napot is nagy fekete felhő takarta el. Az arborétum tényleg nagyon kellemes szabadidő, és túrázóhely tele csodás fákkal és virágokkal, kis réttel, tavacskával. Lementünk a táborhelyhez, és elkezdtük kicsomagolni a cuccokat. Míg a többiek a tűzrakással foglalatoskodtak addig én elvonultam és feltöltöttem a kulacsomat jéghideg friss forrásvízzel amely a legfinomabb, és legüdítőbb ital a világon .
Ám amíg a kulacsomat töltöttem az eső lassan, de hatalmas cseppekben elkezdett esni. Visszarohantam a táskámhoz és a szép narancssárga dzsekimet hamar magamra kaptam, majd összepakoltam a motyómat és mondtam a többieknek hogy feljebb az arborétumban láttam egy kis fedett piknikhelyet, ám úgy látszik senki sem hallotta meg mivel csak én egyedül indultam el a fák levelei közt lehulló esőcseppek közt szalomozva és szerencsés módon pont akkor értem fel mikor leszakadt az ég és hatalmas csattanással indítva a nyakunkba engedett mindent ami csak volt odafennt. Vagy fél óra múlva érkezett meg Marci és Bálint akik eddig a többiekkel együtt egy kis faház alá húzodtak be, de az sajna nem nyújtott elég menedéket a lankadatlan lelkesedéssel szakadó eső ellen, így aztán felfedezőútra indultak hogy megkeressenek. Mikor észrevették milyen jó kis menedéket találtam ők is felhurcolkodtak, de hiába szóltak a többikenkek, ők inkább odalennt maradtak bízva abban hogy talán idővel abbamarad a zápor. Ezalatt mi szépen megterítettünk fedett menedékünkben és kényelmesen elfogyasztottuk ebédünket ami szerencsére sütés nélkül is könnyen fogyasztható volt. Később lementem a többiekért és meggyőztem őket arról hogy odafennt azért mégsem áznának. Közben megtudtam hogy már elintézték a fuvart hazafelé, így lassan összepakoltunk és mire a mikrobusz megérkezett már az arborétum bejáratánál vártunk rá. Mivel az autó csak három személyes volt így aztán a bringákkal és egy másik sráccal osztoztunk a raktéren, de így legalább figyelhettem a bicómra. A többieket személyautóal hozták haza.
Otthon a város másik végében raktak ki minket, és bár megkérdezték hogy hazavigyenek-e nem akarunk felesleges utat a jótevőnknek és gondolván hogy ez a kis eső nem árthat elindultunk haza bringával. Hát sajna az eső rendesen szakadt így aztán az alsógatyámig áztam , de már nem nagyon érdekelt mivel amúgy is rendesen megáztam az arborétumban. Otthon megszárítkoztam átöltöztem és a rossz idő ellenére is úgy zártam magamban a mai napot hogy legalábbb nem itthon tespedve töltöttem a vasárnapomat mint sokan mások teszik ilyenkor. | | |
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
| |
| 8. Háromországos Pannon Maraton
2011. július 24. 09.00
Muraszentmárton, Horvátország |
| Beszámoló kategóriák |
|
 |
| Mocorgók a Facebookon |
|
|
|
| Feliratkozás a levelezőlistánkra |
|
|
| Linkgyűjtemény |
|
|
|
