 BÜkk Maraton '07 avagy nefürgyé le!
A vasárnapi kicsit elborult fejű telehódazás közben beszélgettünk PHU-val, akinek kifejtettem, hogy jó lenne már egy jó kis maraton, már csak abból kifolyólag, hogy a bringám nagyon poros-koszos a Gázló óta, és a maraton után remek módon le lehetne mosatni. Kellemest a hasznossal. Erre visszakérdezett, hogy a Bükk maratonra nem jövök? Dehogynem! Neveztem az egész Top Maraton sorozatra. Mint felhomályosított, az bizony a hétvégén lesz. Ajjaj. Teljesen kiment a fejemből.
Mivel nem akartam túlbonyolítani, így úgy döntöttem, hogy a verseny napján leutazok Miért Állunk Vazze (MÁV) társasággal, egyszer kibirom a korai kelést. Szombat reggel épp kellemesen rajzfilmeket néztem, amikor egyszer csak csörgött Laciklon. A lényeg, hogy van nála egy hely bringának és lovasának, csak szállást kell szerezni. Ajánlotta a szállást, ahol ő is bérelt, felhívtam őket, és van hely. Így szombat délután már útban is voltunk Eger felé.
Egerbe érve egyből irány a Berva völgy, rajtszámátvétel. Visszafelé betévedtünk a Tescóba, izolötyit venni. Egyre több koszos autón láttam megjelenni egy ismerős feliratot: Nefürgyé le! :) Közben egyre erősödött bennem a gyanú, hogy váltanom kéne sárgumira. Márcsak a felhőket, és a többi bringát (pláne a pályáról bejövőket) elnézve. Ez csak Lacit mérgesítette picit, mert ő otthon felejtette a gumikat. A Tescoban is látszott, hogy vmi bringás megmozdulás lesz, sok egyént láttunk, akik furcsán voltak lebarnulva, spd cipőben voltak, illetve túl sok izolötyit vettek. Mondani sem kell ki is fogytak a Tesco készletei.
Az este a szállás elfoglalásával (vmi középsulis koli), vacsorával és izolötyi keresésével telt. Illetve megtaláltuk a várat, és elugrottunk a Szépasszonyvölgybe is (életemben először kóstoltam olyan bort ami nem savanyú volt. Ez keserű volt :) ), majd a szálláson még beszélgettük kicsit, lefürödtünk (hát az egy akupunktúrás kezeléssel felért...), majd a csöpögő eső hangjára én vidáman, Laciklon kicsit bosszúsasbban hajtotta álomra fejét.
A reggeli után időben kiindultunk a pályára, ahol gyorsan rendberaktuk a bringákat. Gumicsere, gumi és telópumpálás, egyéb eszközök elpakolása. Mivel itatótasit nem hoztam, ezért a zsebbe belöktem 2 izolötyit, és 2 zselét. Mire evvel meglettem elmentünk megnézni mikor van a rajt. 15 perc múlva. Francba. Ekkor jöttem rá mit hagytam otthon még. A kesztyűt, ááá. Szívás. Visszaérve a kocsihoz már mehettem is bemelegíteni. Ez kb annyiból állt, hogy eltekertem a rajtsor végéig. Ja igen, Laci még adott vmi bemelegítőkrémet. Hatását nem éreztem, de biztos jó volt. Később asszem rá is jöttem, hogy mire.
A rajtnál relative és abszolúte is elég hátra álltam be. A rajthoz készülve itt is fel-felhangozott a mai napra szentelt jelszó: Nefürgyé le! Erre még szpíkerünk, Ádám is rákontrázott. Szerinte van az erdőben vmi madárfaj ami nagyon nem bírja a tusfürdőt, szóval semmiképp se fürgyé le, mert annak következményei lesznek. A végén a Fire-t nem is hallottam, csak az említett mondatot. Állítólag ezután az UCI versenyeken is erre fognak rajtolni...
Elkezdődött az első kis emelkedő, ami már ismerős volt tavalyról. Pulzus elég magas a bemelegítés hiánya miatt, de sebaj. Idén nem tűnik olyan megerőltetőnek, mint tavaly. Előzgetnek, én is előzgetek, és közben fáj mind két térdem. Be kellett volna melegíteni. De ahogy Fekete Laci mondaná, nem vagyok én rezsó, hogy melegítsek. 4-5 km aszfalt után Sipiczki mutatja a terep felé az irányt, gondolván ott jobb lesz nekünk. Hát nemtom... Egy idő után utolértem egy Happy Bikeos kollégát, akivel beszélgettünk kicsit, ami a pulzusomnak is jót tett. Egyszer csak vmi csípést érzek a jobb vádlimon. Egy bögöly. Any.d! Elhessegetem. Rászáll a balra, azt is megcsípi. Remek. Nem kell csipkedni, így is elég nagy. Még Laciklon is megjegyezte verseny elött. Telhetetlen a dög, újra támad. Én viszont visszapöccintem a váltót párral és kiállva őrült sprintbe kezdek. Többi kollega furcsán néz, hogy mit művelek, miért megyek 3x gyorsabban mint ők. Már-már Armstrongi magasságokba érek (fékezek a kanyar előtt), amikor is elérem hegytetőt. Irány lefelé. Ez jól jött ki.
Nem nagyon engedem lefelé, nem tetszik, ahogy kesztyű nélkül csúszkál a kezem a kormányon. Meghát a sárgumi sem ilyen száraz terepre van. Merthogy száraz pár árnyékos foltot leszámítva... Sebaj, inkább lassabban, minthogy kmeket cipelni kelljen nélküle. Egyik kollega elöttem ugyanolyan mezben és ugyanolyan túlsúllyal mint én tavaly. Ebben a kanyarban estem akkor. Ő nem esik. Megelőzőm korábbi énemet. Lassan itt is mászunk. Kollega felbátorodik, visszaelőz. Nem úgy van az, no! Ő örömében visszavált. Én nagytányéron hagyom és erőből nyomom. Hopp elsuhanok mellette. Is. Hiába, a NASA szerint is a nagytányéré a jövő. Emelkedünk. És igen! Ismét egy bögöly! Nemár, messze van még az emelkedő vége, nem tudok annyit sprintelni. De azért elhagyom. Visszaváltok. Egyre többen tolják. Én még középtányér végén játszok. Előzgetek. De jó érzés. Egyszer csak FP. Van itt minden. Azt nem mondom, hogy mint a búcsúban, mert ott emlékeim szerint nincs izoital, banán, babapiskóta, csokiskeksz, stb. Kulacstöltés, zselé lecsúszik, víz hozzá, kis technikai szünet, és tovább. Itt ér be HB-os kollega. Bögöllyel neki is meggyült a baja, amit hátrahagytam, megcsipte a tenyerét. Beröppent a kesztyű alá. Szemét d.g.
Hamarosan ismét lejtőzünk. Elötte még kis emelkedőnél kollega elöttem nem bírja. Pechemre nem szólok neki, hogy óvatosan, mert ott vagyok nagyon mögötte. Jutalom: Egy jó fajta Chuck Norris-os körrugással száll le a járművéről, épphogy miliméterekkel, de megússza az orrom. Lefelé visszaadom. Egyik hajtűt elmértem, majdnem lecsúszok, megállok a szélén. Ő nehezen veszi szűkebbre. Összeérünk. Megúsztuk. Vagy csak lelökni akart?!? Megyek utána. Gumija nagyszerűen veri fel az arcomba a kis miliméteres kavicsokat, hatása mint az akupunktúrás kezelés. Egy idő után megunom, és megelőzöm. Itt hiányzott pár veszélyt jelző tábla. Feletébb vicces volt, amikor 40 felett gurulva egyszercsak megjelenik egy szűk, de mély vízmosás. Satufék, vagy ugrás? Hol ez, hol az. Legalább figyelünk ezután. Közben rájövök, hogy kiállva, nagyon előre teszem a súlypontom, dehát a kényelem...
Hamarosan találkozunk a rövidtávosokkal. Nem köszönök, előzök. Kicsit kifogtam a virágszagolgató szekciót. 2. középtávom, de már nem szeretem őket. De nagy arcom lett :). De mire? Hamarosan beérünk Felsőtárkányba. Itt azért csinálok egy-két kiállós sprintet, előzést, mégiscsak lássanak valami versenyt a helyiek. :) Idén nem kell felhajtani az árokban, megkerüljük :(. Persze ehhez sem váltottam eléggé vissza, de megoldom. Falu végén ismét FP. Itt is minden van, zizi, bambi, és körhinta kivételével. 2. zselé csúszik le, víz, hajrá tovább.
Ismét kettéválunk. Könnyes szemmel nézem a rövidtávosoknak rendelt bringaútat. Mikor meglátom, mit kapunk mi cserébe, már zokogok. Illetve nem, arra nincs idő. Itt lihegés jön. DH pálya. Felfelé. Remek. Kistányér rulez, akcióban a mókuskerék. Mégse pörög. Gép orra ugrál, hátulja szerencsére nem rugdos. Egy dolog állandó. A pulzusom. 185. Mindenki tolja. Csak egy legény terheli a pedálon. Én. Valahol felemelő érzés. Pulzusfelemelő... Sporttársak a közeledtemre rémülten fordulnak hátra. Tényleg igaz amit hallunk? Mégis leforgatják a Star Wars hiányzó részeit? És Darth Vader is szerepel benne? Ráadásül a Bükkben? Mikor meglátnak kissé csalódnak. Se új Star Wars, és ráadásul valaki bírja is felfelé hajtani. Kaján vigyor ülne ki az arcomra, ha lenne hozzá erőm. De szurkolnak. Jól esik. Van aki megkérdi: bírod? Á-árrrghhhh... Azért csak nyomom neki. Zihálok, hörgök. Teljesítményemet elnézve már-már az Egri csillagokkal emlegetnek egy lapon. Végső diadalomat egy avar alatt magbújó kő akadályozza meg. Megállt a technika. Visszaszállás esélytelen. Tolom én is. Pedig már csak pár méter volt a kemény részből. Mindegy, jövőre. Lankásabbon sem ülök fel, jól esik tolni. Illetve a vádlimnak nem, de nem kérdeztem a véleményét. Ez nem az a játék. Lassan vége. De elötte még megkerget egy darázs. No comment. Felérünk. Még a végén elbénázok egy meredek követ, és megállok. Ekkor eszmélek rá, hogy milyen gyönyörű kilátás van oldalra. Semmit nem látunk a tájból közben... Lejtő. Ismét FP, csak egy kis, víz és hajrá tovább. Innen elég sok gyalogtúrista volt. Senki sem mérges, megvárják, míg elmegyünk, még szurkolnak is. Lehet így is ezt. Megférünk egymás mellett.
Néhány helyen halálfejes lejtő, holott semmi durva. Néhány nagyobb vízmosás, stb. Nem különösebben technikás lefelé. Azért saját szórakoztatásomra csinálok pár meredek manővert. Csakhogy az adrenalin is meglegyen. Kanyarban kiálló gyökér megdobja a hátulját, ami ettől kicsúszik. De hol érdekel. Összeszedtem. Ismét csatlakozik a rövidtáv vidám kis társaságunkhoz. Nekünk van elsőbségünk. Nekünk van elsőbségünk? Középtáv, nagy arc. Hát persze, hogy nekünk. Innen ismét ismerős a terep. Már csak egy kis szőlőhegyi bohóckodás, egy kis single track az erdőben, és egy hidacska, aztán végeztünk mára. Nem vagyok igazán fáradt. Kevés a középtáv? Ne legyünk telhetetlenek. Mindenestre rájöttem a jó szereplés titkára. Csak semmi eddzés, semmi bemelegítés. Haaldásunk érdekében itt még egy bozótost is kiirtottak. Kiálló töveken meg nem kéne defektet kapni...
Bicegleút, rakom neki rendesen. Szinte emelkedik a mutató. De sajna digitális. 45 körül haladok a féktáv elött. Ködmön, te nyertél! A fékezést és kanyarvételt mármár Hamiltoni precizitással oldom meg. Bár lehet, hogy ő leste el tőlem. Meg is nyerte a futamot... Szőlőhegyi meredély. Tavaly toltam. Idén nem fogom. Beváltok gyök kettőbe, hadd szóljon. Mire belejönnék, már fent is vagyok. Illetve! A szervezők itt is gondoskodtak a motivációmról. Itt is egy darázs. Hihetetlen, az összes emelkedőn megkergettek. Én ezt nem értem. Kedves szervezők! Ezt valami szponzor adja, vagy, hogy van ez? :) Itt gondolkoztam el, hogy Laciklon bemelegítő krémje nem-e mézoldat volt... Kis hupplik, megoldva. Vasúti átjáró. Elbánázva, leszáll, átrak. Tova. Erdei single track? Default. Némá probléma. Kedvenc kis hidacska? Tavaly itt is letoltam. Fotósok vigyorognak, fényképezéshez nem értenek, ahogy hallom, szinte senkinél nem fotóztak. Idén elvállalom. Semmi gond, megvan. Cél 1km. Egy emberke van még elöttem, akit meg kéne előzni. Csak nem birom már. Megyek mögötte. Rápihenek a sprintre. Ő is észrevesz engem. Villa lockolva. Célegyenes ráfordító. Szólnak, hogy óvatosan itt még ráz. Hát majdnem lerázott a nyeregről így mereven. Azért a végén elsprintelek mellette. Begyüjtöm a jussomat. Érem, törcsi, kaja. Tészta baracklekvárral. Illetve ki mit kér rá. Közben kérdőlapkitöltés: mi tetszett a legjobban? Hostesscsajok. Mivel volt gond? Erőnlét. Stb. Bringamosás. Laciklon még megkérdi, hogy zuhanyozni is akarok-e? Nefürgyé le!!! |
