 Szombat este hazatérve az egy hetes nyaralásból azt reméltem, hogy vasárnap végre kipihenhetem magam, de hát ez nem jött össze, mivel a szervező csajoknak megígértem már hetekkel ezelőtt, hogy elmegyek a túrára....én balga.
10 óra előtt már aránylag szép számú embersereg jött össze a Művház előtt, na persze lenti viszonyokat tekintve, mert szerintem több volt a szlovén mint a magyar, de hát ez már csak így megy. A regisztráció után el is indult a kb. 40 fősre duzzadt "tömeg", Rédics majd a határ felé, egy szép fekete felvezetőautóval megspékelve, amibe a Mészárovics Pisti is beült, több okból kifolyólag...Kacsintás. Haladtunk rendesen, hol 30-al mentünk, hol csak 20-al, attól függően, hogy mikor nézett a visszapillantóba a sofőr :) ; A határ után Hosszúfalunál letértünk jobbra majd irány Dobronak, pontosabban a Bakónaki-tó, ahol az első frissítőpont várt minket. Azt valaki azért megsúghatná nekem, miért van az, hogy a szél mindig szembe fúj, és nem csak úgy libbenősen, hanem úgy istenesen. A Pannonmaratonon ugyan ez volt, kivéve, hogy akkor ellenkező irányból jöttünk, meg persze a szél is...; Na mindegy, lényeg, hogy megküzdöttünk vele, majd a tónál jól belaktunk dinnyéből, banánból, almából meg minden finomságból. Páran leszakadtak a szél és a számukra talán kissé gyors tempó miatt, így őket bevártuk, majd lassan indultunk Kebele felé. Egy kis partmászás után megint szembeszél, majd a határ következett. Itt megvártuk a lemaradókat, majd indultunk tovább. Nemesnépen a haranglábnál várt az újabb frissítőpont, ahol már müzlit is kaptunk. Na itt következett be egy kis technikai problem, mivel Eszti (az egyik szervező) kocsija hirtelen elkezdett gőzölögni. Az egyik hűtőtáska szivargyújtóról ment, amihez ugye járt a kocsi motorja, szegény pedig azt mondta erre, hogy most már elég, kissé pihenek egyet... A nagytudású, kocsiszerelésben jártas férfiak persze mindjárt ott teremtek, különböző alternatívákat felvetve a hiba lehetséges okára. Pedig csak annyi történt, hogy felforrt a hűtővize. Na de innen már kissé szétszakadva indult tovább a csoport, többen elindultak még a szerelés előtt, valakik hátul maradtak. A következő megálló a rédicsi Művház volt (lett volna), de már Nemesnépen felmerült, hogy inkább menjünk Dedes felé Rédics után, merthogy ilyen rohangálós, eszeveszetten tekerős bandát nem akart a 75 úton tovább felvezetni a Pisti, mert hátha mégis valahogy nemistudom mi történhet.... Rédics előtt viszont többen már kapásból elvágtattak a tó felé, nem álltak meg a Művháznál, ahova a frissítőkocsi kissé késve érkezett, de azért megérkezett, na meg Esztiék is, egy másik autóval. A felfrissülés után irány Dedes, majd a Tó Büfénél megint egy kis megálló, itt már vártak minket azok, akik kapásból balkanyart vettek Rédicsen. Egy szösszenetnyi pihenés után pedig a kerékpárúton vettük hazafelé az irányt, most már aránylag zárt csoportba rendeződve. Már a városban jártunk, amikor Attila és István úgy döntött, hogy közelebbről is megszemléli, milyen minőségű a Táncsics út aszfaltrétege... Hát, nem tetszett nekik, főleg Attilának nem, mivel a kerékpárján is hagyott egy-két külsérelmi nyomot az ismerkedés :) A művházhoz visszatérve találkoztunk azokkal, akik már Külsősárdnál azt mondták, hogy most inkább kihagynák a dedesi részt. Itt kaptunk kitűzőket és szép mosolyokat egyaránt.
Már ezen a túrán felvetődött a következő hét nagy eseménye, a Balatoni kör. Mivel kiderült, hogy Ildi is menne, de úgy, hogy kocsival a Balcsiig és onnan biciklivel, így már én is elgondolkodtam a dolgon... Na de ez már egy másik történet, amiről remélhetőleg Tibi fog ódákat zengeni... :) |
