 Életem első, és ha minden úgy akarja, akkor korántsem utolsó Mátra Maratonja.
Hogy mi is volt itt, illetve ott, csak címszavakban: Volt legelőször is jó hangulat, meredek emelkedők, meredek
lejtők, kövek, kevéske sár, kövek, aszfalton hatalmas perec, mentő, kövek, túrázás, gyönyörű táj (kövekkel), beérés szinte utolsóként (kövek és könnyek között), majd végül utolsókból lesznek az elsők, nyertem a Mátra maratonon, így a dobogó legfelső fokára is felállhattam. Ja és kövek is voltak. Hogy is volt ez részletesebben? Hát íme:
A verseny előtti nap megkaptuk a nagyszerű hírt, hogy esik az eső a pályán. Ejj de jó! Most akkor rakjam fel a
sárgumit, vagy maradjunk a gyári guminál, aminek (kopás miatt) ez lenne a búcsúversenye? A lustaság jó tanácsadó, így nincs csere, inkább alvás. Másnap reggel időben ébredés, mert ugye aki este nem pakol, az reggel aranyat lel. Hát tanúsíthatom, hogy ez nem igaz, még egy ócska bronzrög sem volt a nem létező párnám alatt. Elvitte volna a fogtündér? Mondjon le!
Pakolás. Helyett Tv. Nagyszerű dolgokat tudtam meg az egyik úgymond tematikus csatornából az UAV-król (pilóta nélküli felderítő repülők). Jó volna egy ilyet birtokolni, kiküldeni a pálya felé, hogy nézzen már körül. Miután
ismereteim kellő méretben szélesedtek (melynél csak a szám volt szélesebb, a folyamatos ásítozás közben) nekiálltam pakolni. Sietősen összerámoltam, közben jelentkezett Phu, hogy mindjárt itt van. Nem kamuzott, negyed óra múlva ott is állt a ház előtt. Bringa be, táskák be, irány Mátraháza, nézzük meg mit rendeltek nekünk mára.
Eltettem a sárgumit, jó ómen szokott lenni, olyankor sohasem kell. Na azért az itatós táskába tettem egy jó kis
bicskát, ha esetleg valami véletlen folytán egyedi mintákat kéne vágni jó öreg gumimba. Vagy hátha lesz vattacukor, a bicska ott is jól jön ;). Még Pesten láttuk HappyBikeból Lacit és Évát, aki már ekkor közeledett a dobogó felé :).
A pályán janimaci jelentkezett szolgálattételre Phunál, mint egy jó külföldi mobilszolgáltató határátlépésnél. A GPS kicsit késői érkezést mutatott, de szerencsére van egy szerkezet PHU kocsijában, amivel sikerült erről lebeszélni. Valami gázpedál, vagy mi a neve?!?!?
A parkolóban megcsíptük szinte az utolsó helyet, majd felvettük a rajtcsomagot. Póló. Hááát. Mi ez a paca rajta?
L-es? Hát, jövőre muszáj lesz M-est kérnem. M mint Maratonmenő, nem L mint Löttyedthasú... Vissza kocsihoz, kajálás, szendó, banán, csoki, öltözés, készülés, mehetünk. Megnézem hosszútáv rajtját. Szívni fogtok skacok... Rövidtáv. Kapásból lejtő. Na arra rászabadul ez a sok terminátor... Hát bringaszervizt kéne nyitni lefelé. Vagy (csont)kovácsműhelyt.
Upsz mi jövünk. Nemá... Most ezért jöttem? Ja, igen. Laciklonnal és Babival állok be a rajtba, a hátuljába.
Mellettem Henger. Nem sajnálom tőle a helyet, de mit keresel már te itt? Mint később kiderült H-s rajtszámmal. H... Hú de megszívjátok. K... K..va jó lesz! R? Lett volna egy ötletem. Nem irom le :).
Elrajtolunk. Célkapunál indítom Polárt. 117es pulzus. Ok. Kikeverünk aszfaltra. Meredek, kanyargós. Majd meglátjuk a sípályát. Szóval ez lenne az. Zerge leírásából tudtam, hogy majd 4 km vár ránk a rajt után átlag 10%on. Remek lesz. A pálya füves, illetve földes, ahol kijárták, alatta kövek, amin nagyszerűen elpörög a kerék. Helyenként jó meredek. Próbálok mindent kitekerni. Polárom még mindig ragaszkodik hozzá, hogy 117 a pulzusom. Te tudod. Illetve dehogy tudod. Én már lassan a számba csurgó izzadtságból próbálom kivonni a zoxigént. Csak nekem nincs annyi, mint Árpádnak. Felnézve végig a pályán bringások. sorban haladunk, mókuskerekezek, hova siessünk. Előttem néptáncos kölök ugrál fel-le a bringájáról közben 3 másik bringást rúg fel, illetve le, ha visszatér az oxigén, behajítom az erdőbe, az biztos. Érdekes, hogy a Triglavon 2200m felett éreztük, hogy fogy az oxigén, itt meg már most nem kapok. Szerencsére Miskolc messze van, így nem kell félnem, hogy Mancs kiment, bár annak jobban örülnék, ha Pamela Anderson bedobna egy mentőövet, majd mesterséges lélegeztetésben részesítene, de hát ameróka is messze van. Nincs más hátra, mint a közönség segítségét kérni. De egy bringás sem akar segíteni, mindenki csak a saját bringáját akarja hajtani. Bringások. Bunkó mind :D. Végül csak 1x akadtam meg, mert megálltak előttem, aztán lassan, de bizonytalanul de felérek. Még csak 4km de már utálom...
Gyorsan egy kis víz, majd egy fotó a Kékestető csúcsáról. Lejtő jön, fel a hosszúujjast. Lefelé bepárásodott a
szemüvegem. Mi ez itt, kanyar? Annak tűnik. Próbáljuk meg, majd kiderül. Mivel nem hallottam a már ismert hangokat, amikor a fém alkatrészek pattognak az aszfalton és az árokban, így jó volt a sejtésem, tényleg kanyar volt. Szerencsére kitisztul a szemüvegem és az idő is. Terep. Kövek, nedves föld, csúszkálás, időnként nagy, de kerülhető pocsolyák. Persze van, hogy eltévesztem az ívet, és átvágtatok rajta. Ilyenkor elhagyja a számat pár keresetlen szó, de azért a lelkem mélyén élvezem. Mert Tibike mindig is szerette az ilyet.
Hamarosan kiérünk az erdőből, itt már annyira nem nedves a föld, könnyebb tekerni. Bár csak diszkréten lejt. Ha
gurulok lassúnak tűnik. De a kövek miatt sokat kiállva gurulunk. Úgy meg nehéz tekerni. Közben ahogy Zerge is
jósolta az írásában, itt potyognak a kulacsok. Nem baj, nekem úgysincs, így kulacsvadászaton vagyok. Végül nem találtam szimpatikusat. Majd legközelebb. Elég az 1 liter izolötyi a zsákban, meg a FPok. Csak ezek a fránya kövek. Tényleg nem pihentető. Szétráznak, hogy a fene vinné el. Az ujjam be fog zsibbadni a végére. Kirázza még a lelket is belőlem. Többen állítólag beutalóval vannak itt. A megszorítások miatt idéntől a TB csak ilyen vesekő kezeléseket támogat. Hatásos és olcsó. Mondjuk voltam azért már jóval durvábbon is, de figyelni kell.
Frissítőpont. Lecsúszik egy zselé, kis víz. Épp a FPot fotózom középpontban egy lánnyal. Jól ment eddig is, együtt haladtunk. Közben HappyBikeos Pali megszólít. A következő félóra 3 szereplője összeállt. Hogy ez mit takar? Mindjárt kiderül. Paliról is csinálok képet, majd ő rólam. Vele már a Bükk marcin is tekertünk együtt, így együtt indulunk tovább. Kiérünk egy aszfaltos útra. Épp megbeszéljük, hogy a leányzó jól megy. Az út elkezd lejteni, én kicsit előre megyek. Sodrós kanyarok, kavicsfelhordással. Hasonlít a szattai útra, amin múltkor végignyaltam az aszfaltot. Egy különbség, hogy talán kicsit kevesebb a kátyú és 2x gyorsabban megyek. Kanyarok előtt 50 felett, majd fék, óvatos kanyarodás. Már a hosszú egyenesekben sem látom a csajt. Jól megy... Egyik kanyar után meglátom. Támasztja le a bicaját, és nézi. Kérdem OK? Vmit szól, h ok. Valahogy mégse tűnik úgy. Combja mintha piros lenne egy helyen.
Megyek tovább, de nézegetek vissza. Ahogy ül le, látszik, hogy nem a bringával van baj, más gond van.
Visszafordulás. Közben Pali is odaért, megállt. Visszaérek én is. Kiderül, hogy nagyot zakózott. Hirtelen
ráfékezett, és elesett. Külső sérülés nem igen látszik, térde vérzik, combja, meg a vállán ment szét a ruha. Az
viszont megijeszt, hogy azt mondja nem lát minket. Nézzük a sisakot, nem látni rajta ütésnyomot. Közben ez idő alatt beérő két kollégával együtt térerőt keresünk, hogy kinek van. Szerencsére nekik volt, hívjuk a versenyszervezőket, mentőt kérünk. A lány látszatra kezd jobban lenni, talán csak az ijedtség miatt volt rosszul. Lefektettük az út szélén, de egy idő után nagyon nekiáll vacogni. Nem igen láttam még így senkit remegni. Szerencsére közben leér egy szervező, és egy bringás pár, akik közül a hölgy egészségügyis. Szerencsére hidegre készültek sokan, így van mivel betakargatni. Pali javaslatára átkísérjük napos helyre. A mentő csak nem akar ideérni, aztán egy idő után megjelenik. Ők ellátják a lányt, jobbulást kívánunk, és tovább indulunk lassan. Több mint 20 percet álltunk itt, nincs értelme sietni, max páran vannak csak mögöttünk. Inkább csak túrázgatva tekerünk, beszélgetünk. Hol 2en, hol hatan, kiegészülve az előbbi pár csapatával, és egy sráccal aki eléggé szenved, de biztatjuk.
Itatópont. Lecsúszik ismét egy zselé, persze másfajta, mint az előbb, hátha összevesznek odalent :). Srác érdeklődik feladásról. Hát itt nem igen lehet. Ez a szép ebben a sportban. Feladni sem tudod, mert mindenképp vissza kell jutnod, meg térerőt sem találsz :). Tovább. Ismét erdőben haladunk, az út óvatosan lejt. Érdekes, hogy ahol besüt a nap, és száraz az út, mennyivel gyorsabban lehet haladni. Iszonyatosan szivja az erőt ez a ragacs. Pláne, ha versenytempóban haladnánk. Szénégetőkhöz érve FP. De fincsi a lekváros piskóta. Nem kéne a kaja, de ebből belakok :).
Lassan már Mátraháza felé haladunk aszfaltúton. Csak valahogy mindig leterelnek róla, be az erdőbe, gondolván ott jobb lesz. A pálya biztosítása amúgy nagyon jó, nem volt panaszom rá. Pláne itt. Kedves hölgy amellett, hogy mutatja az utat, és drukkol, még kis táncot is lejt. Jó fej! Közben csatlakozik a hosszútáv is. Gyönyörű panoráma, még fotózni is megállok. Én haladok elöl. Eltévesztem egy helyen az ívet. Az eredmény: telibe kapok egy pocsolyát. Pocsolyát? Tavat. Mint egy friss zuhany. Persze a nadrágom betétje úgy gondolta, hogy ez olyan mint a nehezebb napok, ha már maraton van, így sebtiben magába is szívta az egészet, így Pali már szinte poros úton kelhetett át rajta. Egy baj van csak, hogy a nedves betét nagyszerűen ki tud dörzsölni. Na mindegy, már csak 10km, csak kibírja. Meredek emelkedő jön. Még sok az erőm, úgy érzem, kitekerem. Utolsó 10m-en megint megszívat egy kő. Máskor kérném a szervezőket, hogy az utolsó 10mről szedjék fel a követ, mindig megszívom. Vagy csak meg kéne tanulni bicajozni? Ááá, inkább szedjék fel.
Vissza aszfalt, majd ismét be az erdőbe. Bevárom Palit. Már csak 5km. Látszik, hogy neki már nem esik jól. Nekem iszonyatosan tetszik. Minden van itt. Nagyon meredek felfelék, nagyon meredek lefelék, folyós sár, fahíd, kő, gyökér, fincsiiii! Utólag olvasva nagyon sokan utálták ezt a szakaszt, pedig szerintem nagyon jó volt. Itt volt két !!!-es lefelé is. Egyiknél úgy beültem a nyereg mögé, hogy veszély esetén azt hiszem a nemesebb szerveimnek búcsút mondhattam volna. De lányok nem kell aggódni, semmi gond :P. Hídnál pont megelőz Henger. Tényleg hosszútávozik. Meredek fölfelé jön. És egy világ dől össze bennem. Henger leszáll és tolja. Na jó mentségére legyen mondva, inkább fut. Meg valamit a hajtóműn nézegetett, úgyhogy vmi lehet a technikával. Bicaját látva eszembe jut egyesületünkből Atilla, és a csoda acélvázasa... Ehhez az emelkedőhőz külön motivációt jelent, amit az imént láttam. Mókuskeréken de kitekerem. Megvan. Bár semmit nem jelent, de megvan! :P. Tegyük hozzá, futva gyorsabb. Nincs sok hátra. Megvárom Palit. Közben egy rövidtávos biztat engem, hajrá, hajrá. Kuss, neked már az ágyban, ööö célban a helyed, akarom mondani, köszi, nyomd neki! :) Persze jó fej vagyok, nem mondok ilyeneket, csak a végét.
Miután már minden oldalról körbejártuk a rajt/cél-hely környékét csak felérünk. Még egy kör a pályán, majd praclit
nyújtva egymásnak befutunk. Ádám bemondja, hogy Meridás vagyok. Tényleg? Nem tudtam. Mikusz? Vélemény? :) Megelőztünk kb 4 embert, de nem baj, reméljük a lány jobban van. Utólag is jobbulást, és ne add fel, jó vagy!!! Pali még meginvitál "csapatsátrukba", hogy egyek velük. Grizes tésztához nem fűlik a fogunk, inkább veszünk egy flekkent. Ködmön és janimaci már "civilben", lassan kezdődik az eredményhirdetés. Már nem sokan vannak itt. Ez is megvolt.
Ja és hogy nyertem? Nem is az a kérdés, hogy hogyan hanem, hogy mit :). Mivel a lábaim nem képesek a dobódó tetejére juttani így más utat kellett keresni. Nevezetesen a szerencsét. Az indulók (kb 1300) között kisorsoltak 2 telefont. Mivel már csak vagy 200an voltunk, így Ádám küzdött a sorsolással. Épp viccelünk Palival a 10. sikertelen sorsolás után, hogy miért nem mondják be a nevünket, aztán le van tudva. Kb a 20 név nyer, kissrác, épp a bringáját mossa, de barátja meghallja, és riadóztatja. Ködmönbá is egyetért, hogy neki már megérte eljönni. A sorsolás folytatódik: Tompa Tibor. Heejjjj! Az én vagyok! Legalább is remélem névrokon nem indult. Eddig sem voltam fáradt, de most úgy szaladok fel a dobogó tetejére, mint akit kergetnek. Pedig nem is :). Átveszem, majd papírokat lerendezzük, nekem is megérte eljönni :).
Közben Phu is befut, bringamosás nekem, majd kocsinál kaja, pakolás, irány haza.
Nagyszerű verseny volt. A Top maratonból már csak Szilvásvárad maradt ki, de jövőre már ő sem ússza meg, széttekerjük azt is. Addig is a viszon'látás! |
