 Kezdjük a túra megközelítését (autóval) avval, hogy miért is jó a Kozma TT:
-hát azért mert mert ...
-meg még az is, hogy ....
-öööö
Fussunk neki másik oldalról, hátha onnan jobban megy:
-mindig csak emelkedik
-olyan hullámvasutas a terep, hogy jól kifáraszt, de lejtőre még sem emlékszel
-nehezen megközelíthető
-korán van a rajt
-stb...
Viccet félretéve van benne jó is. Pl. az a 2 fánk amit Gánton kaptunk. Vagy a jó kis zsíroskenyér hagymával, visszafelé Pityu lekvárral Vérteskozmán. Meg hát az elmaradhatatlan társaság. Illetve ha elmaradnak, akkor eltévedek. Bár velük is. Na de nézzük, hogy is volt ez az egész, miért is lett egy 60kmes táv 133km? Miért nem bírtam aludni utána? Mit keres a bringa a fürdőkádban, utána pedig büntiből darabokban a sarokban? Hamarosan minden kiderül...
Idén ismét megrendezték hivatalosan ezt a teljesítménytúrát. Ezt nagyon sokan örömmel fogadták. Még talán én is. De csak azért mert nem ismertem eddig. Nézzük az adatokat. 60km, 1300m szint. Ezt figyelembe véve tartottam magam korábbi edzéstervemhez, ami a hét egyik napjára sem írt elő edzést, viszont annál több punnyadást. Nehéz volt ezt az edzéstervet megvalósítani, de szerencsére elég kitartó vagyok, így nem vallottam kudarcot.
Miután betartottam és becsülettel elvégeztem a roppant nehéz edzésmunkát, úgy éreztem utána kéne nézni, hogy lehet oda közlekedni. Hát, nem túl rózsás. Vagy előtte nap lemenni a Topikkastélyba (amit mai napig sajnálok, hogy nem tettem meg), de nagyon későn érnék oda, vagy aznap reggelre fuvart szerezni. Szerencsére egy topiktárs épp ajánlott fuvart, így gyorsan le is csaptam rá. Mármint nem a topiktársra, nem vagyok én olyan...
Az éjféli lefekvés után úgy éreztem hogy reggel 4kor az első utam a elmegyógyintézetbe vezet, mert hogy nem vagyok normális az biztos. Sajna zárva volt, így maradt Csákvár. Összekészültem, 5kor elindultam. Elm már várt rám. Első meglepetésemre nem volt bringa a kocsijában. Ja hogy te futod a 60kmt? Ejha...
6:15re értünk a rajthoz, közben felvéve barátját Bicskénél. Nem sok bringást láttam, de bíztam benne, hogy a topikos népség nagyobb mormota annál, minthogy 6kor már az asztalt üsse, hogy elrajtolhasson. 6:35kor kiderült, hogy igaz is ezen feltevésem. Befutottak páran, többiek még készülődnek. Közben mondták a híreket, hogy Janimaci nyergét és nyeregcsövét meglovasították. Száradna le a kezük. Bár állítólag utólag meglett, de sajnos így a túrán nem tudott részt venni. Folyamatosan szállingóztak az ismerős arcok, befutott Prof, László János, Lárpi, Zaki, és egyszer csak feltűnt az ismerős Reiser csavaros autó. Ezek szerint sikerült rávennem Laciklont és Babit, hogy jöjjenek túrázni. Szuper, jó kis csapat lesz.
Közben kivilágosodott, bár már indulhatnékom volt, mert hűvős volt az idő. Végül összeverődött egy nagyobb csapat és nekivágtunk. A sportközpont kapujáig kb tudtuk is az utat, onnan kezdődtek a gondok :). Prof említette, hogy ő már vagy 3x megcsinálta a túrát, de még sose ment ki ugyanarra a faluból, és ezen jó szokásával most sem szakított. Persze már itt vicceltünk, ha eltévedünk ő fizeti az első kör fánkot, meg hogy mi csak a K60ra neveztünk, nem K80ra. Amúgy 100 bringás vágott neki, és szerintem jóval több gyalogos.
Hamarosan elértük a túra legérdekesebb részét. Barlang. Előtte mondták már akik ismerték a terepet, hogy most fogod áldani magad, ha könnyű bringát vettél. És tényleg. Sziklamászás bringával, volt a kötelező program. Hamarosan a szűk kis ösvényen olyan dugó alakult ki mint devla lengyel kamionos esetén pénteki napon az M7esen. A bringákat egy idő után egymásnak adogattuk előre, felérve mindenki választott magának egy szimpatikusat és uzsgyi tovább :). Indulásnál elkövettem egy kis hibát, nevezetesen beragadtam pár idegen bringás mögé, akik lassúak voltak, és egynyomoson nem bírtam megelőzni őket. Majd mikor sikerült, csoportom már sehol. Mentem előre, de itt meg túl gyors voltam, jött egy útelágazódás, gyalogosoktól kérdeztem merre, mondták balra. Furcsa volt, hogy kilométereket megyek, sehol senki. Megint elágazás. Itiner? Hát nem jó felé megyek az biztos. Vissza. Nagyon szép volt, ahogy a még épp felkelő nap a fák ágain keresztül besütött az erdőbe, míg az erdő ködben úszott. Szemből jönnek bicajosok. Na ők tudják az utat, tartsak vissza. Megint fordulás. Kis idő után rájöttek, hogy mégsem tudják. Ismét fordulás. Majd egyszer csak csoda történik, megtaláljuk az utat. Amúgy itt volt az itinerbe kiírva, hogy eltévedésveszély. Nagy betűkkel. Bár végül is jó előjel, mert vagy eltévedni szoktam, vagy esni. Akkor ma nem esek talán. De azért egyik felszállásnál okosan elméreteztem a dolgokat, és ahogy ráugrottam a nyeregre a társak megtalálni vélték Pavarotti méltó utódját személyemben, amit a magas C-mnek köszönhettem. Kis mászás, majd lejtőzés lefelé. Mászáskor derült ki miért is teljesítméyntúra ez. Teljesítményem otthon maradt, így viszont túrázósra kell venni, ha nem akarok lefordulni a végén a gépről. Lefelé észreveszem a két gyalogot is aki félrevezetett. Hogy a keleti boszorka sétáltasson meg titeket a kerekerdőben.
Kis aszfaltozás után leérünk Gántra, ahol az EPn nagyszerű lekváros fánk várt ránk. Miután elfogyott a fánk, befutott kis csoportom is, az ellenkező irányból, mint kiderült nem teljesen véletlenül rátévedtek a gyalogos ösvényre, ahol nagyon jót lejtőztek. Lárpi, Zaki, és László János innen külön utakon indult el, nem akartak aszfalton haladni. Némiképp ezt a nézetet osztotta Nomad is, aki szerint az aszfalt az első lépés a guminő felé. Szerencsére ezt a társaságunkban lévő Grupettos fiatalember nem hallotta. Mondjuk Nomad sem bizonyította ezen állítását, anélkül meg mint tudjuk nem sokat ér. Innen először aszfalton, majd mély homokban, és földúton haladtunk tovább.
Következő lényeges állomásunk Vérteskozma volt. Itt már hatalmas mennyiségű zsíroskenyér várt minket a Meteor kulcsosházban. Természetesen a kenyérhez vörös és lila hagyma is dukált ízlés szerint. Nomad inkább saját szendóját tuningolta egy kis hagymával. Itt is jól elidéztünk, majd hajrá tovább. Aszfalton emelkedtünk, Prof megjegyezte, hogy biztos jó-e nekem ha nagytányéron terhelem. Végül meggyőztem, hogy amúgy is kicsi a combom meg a vádlim, így kell edzeni rá :). Vissza terepre, ahol egy nagyon jó kis lejtőzés kezdődött. Az elején még kicsit tartottam a lejtőktől a sok esés miatt, de most itt haladtam Szalay Judit mögött, és ez visszahozta a bátorságom. Ő nem megy rosszul gondolom lefelé, így én is engedtem neki, majd meg is előztem. Elég jó kis előnyt szereztem, ahogy egy horhos szerű helyen haladtunk. Közben ugrálás, jobbra, balra kanyar, nagyon Talmácsi voltam :).
Jött az egyik legemlékezetesebb mászás a Várgesztesi várba. Párizs-Rubaix felfelé. Egy darabig ment is, de a hiányzó kockaköveknél elakadt a kerék, így tolás lett. Lefelé azonban ment rendesen. Prof-ék itt kicsit lemaradtak defekt miatt. Leérve a faluba Laciklon akart még mindenáron a rossz irányba vezetni, de hát nagy áldás vagyok ha tájékozódni kell, így meggyőztem, hogy nem arra van az arra. Végül hamar egy nagyon jó kis tolós emelkedőre kerültünk. Itt készült a korábban linkelt tolós kép is :). Mikor már-már a Himaláján jártunk utolért minket egy csapat. Innen gurulás le Mátyás-kúthoz. Itt szabadultam meg két maradék szendómtól. Hogy miért is? Az ellenfelek mellett már kezdett engem is gyengíteni, mikor megálltam. De miért is? Mert jófajta Peré Eugéne camambert sajtot tettem bele, ami kezdett megerjedni... Hogy miért tettem ilyet bele? Ahogy mondják: akkor még jó ötletnek tűnt :D.
Miután megszabadultunk a szagoktól egyből roppant kellemes gurulásba kezdtünk Laciklonnal és Babival. Profék a defekt miatt még mögöttünk voltak. Megnéztük a térképet, majd le kell fordulni jobbra kékre. Ok. Roppant jó lejtőzés volt. Hamarosan egy horhos jobbról, kék jelzéssel. Mondom Laciklonnak, hogy akkor irány arra. Itt ismét megpróbált eltéríteni. Mondta, hogy nem, innen már emlékszik az útra, ami már csak azért volt furcsa, mert én ajánlottam neki a túrát, soha nem járt erre. Tudjuk be ezt az eltévelyedését még a camambert hatásának :). Mondtam, hogy pedig szerintem arra, meg milyen szép horhos volt, de egye fene guruljunk. Most nézve az itinert, még a horhos is szerepel benne, de ők mindig csak térképet néztek. Kb 6 km önfeledt gurulás után egy sorompó egy visszafordulás és 6 km szívató emelkedő várt ránk :(. Meglett ismét a horhos, irány Vitányvár!
Itt megálltam átöltözni, kezdett meleg lenni, így kicsit lemaradtam, de nagyon tetszett a terep. Meredek lejtő, sáros út, gyalogcsoport akik kissé megijedtek talán tőlem. Roppant mód siettem Laciklonék után ami nagyon hangulatos volt a mély sárban csúszkálva. Mire utolértem őket kiderült, hogy eltévedtünk. De korábbi csoportunkból begyüjtöttünk két leányzót. Nézzük meg a másik utat. Az sem nyerő, de találtunk még 3 embert. 3. út. Ez sem az. Kezdem unni a teljesítménytúrázást. Inkább kiszalagozott maraton... De nem adjuk fel! Vissza. Végül ismét kikértük Vágó Pesta bácsitól a telefonos segítséget, így végül meglett a helyes út. Persze látszott a fán a papír is, hogy merre kéne menni, de hát ugye nem száguldozni, meg örömködni kéne a sárban. No mindegy.
Ismét csak egy kicsit meredek emelkedőn találtuk magunkat. Oly szép volt, hogy a látványtól megijedve a bringám felugrott a hátamra, és onnan szemlélte tovább az eseményeket. Ezt Málna meg is örökítette. Meglátva Vitányvárat egy ismerős vers jutott eszünkbe:
Vár állott, most kőhalom.
Kedv 's öröm röpkedtek,
180as pulzus, bringacipelés
Zajlik már helyettek.
Annyira fittek voltunk már itt, hogy hirtelen be sem ugrott, hogy mi ez a vers. Egyik társunk viszont rájött, hogy ez a Huszt. Most rákeresve kiderült, h nincs igaza, mert ez a Himnusz. No comment :).
Pecsételés és fotózás után már indultunk is tovább. Mivel úgy gondoltuk, hogy a várak jellemzője, hogy magaslaton vannak, így hű de jót fogunk lejtőzni. Elgondolkodtam, hogy lehet, hogy fel kéne vennem vissza a hosszúujjasomat, nehogy túlzottan lehűtsön a szél. Na ettől nem kellett félni. 5 métert gurultunk és már meg is találtuk az emelkedőt. Remek. Milyen vár ez??? Innen már-már nem is emlékszem merre jártunk, de állítólag az idő megszépíti az emlékeket, és most úgy érzem, hogy finoman szólva nagyon untam a felfeléket, amik nem akartak elfogyni. Mintha csak valaki lapátolná előttünk. Kis idő múlva találkoztunk a szitne utolsó bringáscsoporttal, akik egyik EP után elhagytak minket. Az érdekes az volt, hogy kb gyalogos tempót mehettünk, mert mindig ugyanazon gyalogosokkal találkoztunk. Nem bírtuk őket igazán lehagyni. Ekkortájt hívott Elm, hogy ők már beértek, merre vagyok. Hát ne várjatok, messze még a Kánaán.
Szerencsére Profnál akadt egy hely. Egyszer úgy gondoltuk megtempózzuk. Ám a nagy rohanásnak meg is lett az eredménye. Nomád belsője nem bírta a tempót. Defekt az erdő közepén. Mi segítőkészen fotóztuk szenvedését, illetve adtam neki pótbelsőt, hogy legalább a ragasztással ne kelljen vacakolnia.
Hamarosan feltűnt Vérteskozma. Itten már jártunk vala. Kapuban egy gyalogos néni szentségel a bringásokra. Mi baja velük? Szerintem jó fejek :). Zsíroskenyér még mindig dögivel. Időközben azonban a lilahagyma csereszavatos lett a Pityu-lekvárral. Az valami isteni paprikakenőcs volt. Enyhén csipős, és mivel lefotóztam az üveget feltűnt Pityu is, örülvén a dolognak. Prof figyelmeztetett, hogy célba is kéne érni, szóval csak óvatosan avval a lekvárral. Bár nem volt hiteles, mert ez kb addig tartott, amíg meg nem kóstolta. Először csak diszkréten, majd csak úgy piroslott a kenyér teteje. Aki meg elakarta előle venni az üvegcsét arra csúnyán nézett. :)
Gyönyörű részek jöttek ismét, és pár élvezetes lejtő. Itt ismét csak Talmácsinak képzeltem magam. Bár egyszer mindkét lábamat kirúgta a pedálból egy hupli. Prof szólt, hogy csak óvatosan, mert eléggé vízmosásos a terep, de nem volt gond. Illetve egy. Az 55kmes EP-n már 75kmnél jártam. De hát nem kéne eltévedni. Tovább lefelé. Mikor már épp megszerettük volna a lejtőzést szembejött egy nem túl szimpatikus emelkedő. Itt már Nomád perbe akarta fogni a szervezőket. R.hadt hullámvasút. Nagy nehezen fel is értünk. Indult az utolsó nagy lejtőzés. Elöl Odin, egy másik srác, akinek bocs de nemtom a nevét, és én. Ők fullyval, én merevvel. De nem maradtam le :).
Csattogott minden, volt hogy vagy 100 métert blokkoló keresztbecsúszó kerékkel tettem meg. Nagyon élvezetes volt, bár utólag kiderült van egy jobb út is amit ezelőtti éveken használtak. Leérve vártunk. Majd vártunk. És vártunk. Már-már kezdtünk aggódni, hogy valaki esett. De nem. Mint kiderült mi ismét annyira belejöttünk a lejtőzésbe, hogy nem kanyarodtunk ott el ahol el kellett volna. Bár nem bántuk, mert a többiek egy frankót másztak még emiatt. :)
Innen aszfalton gurultunk be Csákvárra. Elöl én, majd Prof, aki jó Grupettós módjára kilőtt a végén a szélárnyékból, és lehajrázott. Persze a végén még elrontottuk a kereszteződést, majd én egy másikat is, de azért csak beértünk. Emléklap, kitűző, és egy maradék kis lekvár várt minket. Itt néztem meg a Polart, ami jó szokásához híven megzizzent egy kicsit, és 133 kmt jelzett a túra távjára. Na persze... A tiszta táv 85km volt, tehát meglett az elején emlegetett K80 is :). Kis pakolás után felhajtottunk a Topikkastélyba (valóban felfelé kellett, áldottuk is... ráadásul a végén a friss mély sódert, amiről azt hittem, hogy csak viccel Prof, de nem...) , zuhi, pakolás, és indulás helyett annak realizálása, hogy Prof autója defektet kapott, de legalábbis leeresztett kicsikét (amúgy nagyon...). Azért ez már nem szegte kedvünket, megoldottuk a benzinkúton.
Végül persze nem volt annyira rossza túra, mint ahogy előadom, sőt. Gyönyörű helyeken jártunk, jó időnk volt, élveztük a tekerést, ahol lehetett persze :). Köszi a szervezőknek, és Elmnek és Profnak a fuvarért. Remélem jövőre már én is ottalvósba leszek... De ha már alvás. Olyannyira sikerült elfáradnom, mint talán még soha. Hullafáradtan ledőlve sikerült 2 órát aludni az éjszaka folyamán...
Ja és akkor a bringatisztítás. Most kérem a topikos szakik zárják be a cikket. Történt ugyanis, hogy alternatív módszerekhez kellett folyamodnom. Bringa darabokban beugrott a fürdőkádba. Most már tényleg megbizonyosodtam róla, hogy a Top Maraton sorozaton kapott T-Mobile-os "sál" igazából bringatisztításra lett kitalálva. Másra úgy sem jó. Következő lépés fogsor tisztítás. Végy egy legdrágább fogkefét, ami fogmosásra amúgy teljesen alkalmatlan, mivel túl sok benne a marketing-bullshit, nyomj rá egy kis mosogatószert, és már ugrik is le az olaj. Következő lépés: lánctisztítás. Van kajásdoboz, már ugorhat is bele a lánc. De ehhez a mosogatószer de még a mosógél is gyenge. Mi van még? Ott lapul egy kis lefolyótisztító, már csobog is rá. Egész jó munkát végez, pláne kombinálva a zuhanyrózsa maszirozós fokozatával és forró vizzel. És erre írják rá, hogy hetente negyed flaskával kináljuk meg a lefolyót? Jövőre meg majd kipusztul minden... Na kb ennyit a bringakarbantartás rovatunkról :).
Adatok:
Bruttó idő: 9ó 7p / tekert idő: 5ó 34p (elég sokat álltunk :) )
Táv: Polár szerint: 133,2km Valójában: 85km Hivatalos: 65km, Kiírás szerint: 60km :)
4603 kcal. |
