|
| 24h, V10, Várpalota | Szerző: Tibi |
 Mivel elég kihalt mostanában az oldal, úgy gondoltam végre irok vmit, ne csak képeket kelljen nézegetni :).
Velence 10x-ről és egy kis várpalotai tekergésről akartam írni, de hát ugyebár ott a 24 órás is, arról is illendő lenne pár szót szólni.
24 órás maraton:
Szóval röviden az én szemszögemből: Mivel nem a majálissal rendeztük együtt, így kicsit gyérebb volt az érdeklődés, de a végére azért nem is lett rossz. Érdekesen indult a dolog, első kör 30as átlag... Nyelvünk lóg, és még 23:50p van hátra :). Valahogy a sofőr nem tudta, hogy itt nem kell száguldani. Egész jól ment a monoton körözgetés, mígnem Balázs barátunk úgy nem gondolta, hogy ő biza megszomjazott. Mivel a főút mellett lakik, így ez nem gond, otthon csak jobban esik a víz. Meginvitált engem is, nem nagy kedvem volt elsőre, de utólag belegondolva kár lett volna kihagyni :). Úgy tűnik Balázs gyomra nem a vízhez szokott, így kicsit ez megzavarta a rendszereket, és indulás után minden logikának ellentmondva a járdaszegélyre előre helyezett súlyponttal próbált felléptetni, aminek következtében Balázsnak kicsit fájó esés következett, a kormánya elgörbült, nekem meg a rekeszizmommal voltak bizonyos problémáim :D. Balázs a mutatvány következtében fetrengett a földön, én szintén, csak én a röhögéstől :). De együttéreztem... csak nem hitelesen :D. Ez kicsit be is tett terveinek, hogy végigtekeri, de szerencsére komolyabb bajunk nem lett, 4 kör múlva már nem nyerítve röhögtem :).
Meglepő módon az emberek az este beálltával sem igen kezdtek fogyni. Meglepett... Én mindig a mezőny után siettem, mert valahogy mindig elszúrtam az időt a "depó"ban. Számomra éjjel 2kor jött el a krach, amikor koffein szintem negatív tartományba zuhant, és majd elaludtam. 6 óra küzdés kezdődött. A végén már kígyókat megszégyenítő módon kacsáztam az úton, Erik anyukája meg is jegyezte, hogy nem vagyok formában. Közben jöttek mentek az emberek, volt aki hazament éjszakára, majd 2 óra múlva megint ott volt. Reggel 6kor már úgy voltam, hogy csak a következő körre megyek ki, és ennyi. Még egy következő, mégegy... Közben többieknek is feltűnt, hogy valami nem oké... Szerencsére reggel nyolcra kijött apu és hozott kólát, amiből hamar le is húztam vagy egy litert, bubi ide vagy oda. Utána jobb lett, már csak az volt gond, hogy éjféltől 11ig nem ettem, mert gyomrom sem akarta, és nem tudom milyen teát főzött apu, de 2 körönként mehettem Sárgán virágzik a tök-öt énekelni :).
Végül szerencsére végigbírtam, 8 társammal együtt, gratula nekik, nekünk :).
Külön gratula annak a srácnak, aki a végigtekerés után kidőlt, de addig becsülettel bírta, azt hiszem a maximumot hozta ki magából. Azoknak is grat akik egyszerű kis montikkal hajtották végig, Rumcájsznak (remélem már kifeküdte a szilvásváradi maratont :) ) és fiának, aki sajnos pár kört átaludt, és a becsvölgyi lányoknak! :)
Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy a jövő évi szponzorok figyelmébe ajánljam a láncolaj szponzorizációt, illetve érdemes elgondolkodni, hogy villogó helyett ingyen olajozást adjunk, mert ezt a rengeteg rozsdás és nyikorgó láncot :))).
Velence 10x:
Na de ugorjunk egyet az időben, és nézzük az elmúlt hétvégét (de rég írtam...). A kettő között 1 hónap telt el, tökéletes antisporttal, semmi bringázás, görög tengerparti edzés (fekvés a parton :) ), majd végül Babi nagyszerű főztje gyengített, illetve erősített súlyban :). Leutazás előtt még kedvenc bringás nadrágomat is átcseréltem, mert igencsak azt mutatta, hogy tökéletes hasam van. Mert ugye a gömbölyű az egy tökéletes forma, a természetben minden arra törekszik :)
Történt, hogy indulni akartam a Velence 10x-en, merthogy az jó. Mi is az? Egyszerű a történet: 10x körbetekerni említett tavat (itt jegyezném meg, mivel páran kételkedtek, Magyarországon is van egy Velence...). Illetve ahányszor akarja az ember, nevezési díj utólag fizetendő, a teljesített körszámmal arányosan nő. A pálya lényegében sík, de főleg a déli oldalon, északon van pár kisebb emelkedő, de az hangulatosabb is, mert több a település. Egy kör 27-28 km.
Mivel nevezett teljesítménytúrán Laciklon és Babi barátaim is tervezték az indulást, és tervbe volt véve náluk egy tekerés, így végül pénteken este leugrottam hozzájuk, szombaton Velencén tekertünk, majd vasárnap Várpalota környékén montiztunk.
Szombat éjjel szakadó esőre ébredtem, remek. Reggel kelünk (4:40), még mindig esik. Meleg/eső ruha nincs, de mindegy. Akkor jó a tekerés ha jól esik... Nem hiába kommentátorok találták ki :). Reggelire nagyszerű bundáskenyér, az illatokra még a család legkisebb tagja (Ákos) is felébredt, majd nekiállt játszani a számítógépen, mert ugye ilyen időben tekerni... :). Bár lehet, hogy csak álmos ábrázatunkra volt kíváncsi, hogy rajtunk nevethessen, míg mi kint küzdünk az esőben :). Mire odaértünk nagyjából el is állt az eső, de a farmert nem szívesen vettem le. Montira feltettük előző nap a slick gumit amivel bár nagyon bután néz ki, de legalább halad. Végül nekiindultunk. A jóidőről Laciklon gondoskodott a tempójával. Konkrétan én az első pár km után már aggódtam, hogy mi lesz itt, én nagyon leszerepelek. Laciklon és Babi 10 kört íratott be, mint cél, én óvatos duhajként csak 5öt. Na de miért is ijedtem meg? Bár nem volt km órám fent, de a többiekét látva diszkrét 35tel haladtunk. Már ettől lógott a nyelvem, de amikor Laciklon bejelentette, hogy majd ha bemelegszünk, akkor megnyomjuk kicsit a tempót! Te jó ég! Hol edzettek ők a télen?!?!?!? A baj, hogy komolyan is gondolta... Persze az oxigénsátorom megint nem volt nálam :). Első körben egész jól elkísértünk egy srácot, aki amikor meglátott minket nagyon megijedt és nagyon tekert, nehogy utolérjük. Persze mi emiatt nagyon utol akartuk érni, végül meg is lett a skalp :). Érdekes keresztbeváltásos taktikával próbálkozott mindenestre :). 1. kör után (49-50p) meg sem álltunk, mehet a 2. kör. Ez is egy órán belül volt. Amúgy a szintidő a 10 körösöknek 80p max körönként, de persze nem kell annyira komolyan venni.
2. kör után megálltunk enni, nagyon jól esett a sajtos stanglis szendvics. Majd újból 2 kör. Erre már Babi is bemelegedett, most ő húzta a tempót, én meg inkább emelkedőkőn mentem előre, mert lusta vagyok visszaváltani. Laciklon meg is jegyezte, hogy jól bírom, persze a pulzusmérő sem volt rajtam, így senki nem láthatta, hogy lassan 2-essel kezdődik a pulzusom :).
Azért éreztem rendesen a kihagyást, a combomban és a hátsómon is... 5. kör. Kör végén Laciklon kiáll, neki elég. Mi Babival megyünk egy 6.at, ahol már én sem bírom, elfogyott az energia, comb, és térd is fáj, végére szakadó eső. Inkább abbahagyjuk, 170km.
Mindenesetre nagyon jó hangulatú rendezvény, nagyon tetszett. Jó ötlet, hogy nem kell megállni a kör végén, hanem leolvassák a rajtszámot. Amúgy frissítést, egyebeket mindenki úgy old meg ahogy tud, voltak akik profin nyomták, segítőszemélyzettel, aki feladogat mindent, volt akik ivókútnál (nem is kevés volt), volt akik kis vendéglátókban pihentek meg.
Montizás Várpalota környékén:
Másnap Várpalota környéki tekerést terveztünk. Mivel Laci és Babi úgy gondolta, hogy jól megyek emelkedőkön, és most montizás lesz, így bevetik a nehéztüzérséget ellenem, és jól telikajáltatnak mindenféle finomsággal, hogy ne tudjak menni :). Végülis sikerült egy ebéd alatt vagy 3 kiló pluszsúlyt felszednem, amit majd hónapokba kerül ledolgozni, de hát a gyomor nagy úr :). Még előtte bográcsolás alatt átszereltük a bicajokat, és megnéztünk pár beállítást is. 3 év után végre be lett állítva a nyeregmagasságom a helyes értékre :).
Sejtettük, hogy sár lesz, ami miatt Babi hamarosan vissza is fordult, így ketten mentünk tovább. Szép helyeken jártunk, én rendszerint lemaradtam, a tájat nézni, míg Laci nyomta neki rendesen. A végére hagytuk a javát, a Baglyashegyet. Az elején jó kis meredeken murvás úton hajtottunk felfelé, majd ráfordultunk a hegyre. Murvás út volt továbbra is, de itt kellett rájönnöm, hogy jó értelemben véve nem teljesen normálisak ők is :). Laci úgy gondolta, hogy direktben nekimegyünk a hegynek, fel a füvön. Hát érdekes volt. Szerencsére az új hátsógumim elég jól tapadt, jól lehetett vele mászni, még kiállva is. Felérve nagyon szép volt a kilátás, külön feldobták a fekete felhők, és a villámok :). Gyorsan el is indultunk lefelé. Jó tempót gurultunk, külön élmény volt amikor az utat kereszteztük, és elemelkedett a bringa... Nem lett volna jó elesni. Szerintem néhol a kmóra a 60at súrolta... Később egy technikás nagyon meredeken mentünk le, majd visszaérkeztünk a könyebb kis utakra. Egy helyen nagy pocsolya fogadott, én mentem elől, Laci előrekiáltott, hogy középen van egy púp. Én ezt úgy értelmeztem, hogy azon kell végigmenni, ami majdnem sikerült is, csak a végén csúszott le a hátsó kerekem. Ő viszont direktbe belement a mélyébe, merthogy így gondolta, hogy ne a púpon menjünk, de ő is majdnem beleesett :). A legvégére tett még be egy nagyon durva lefelét, amin végülis szégyen-nem szégyen nem tudtam lejönni. Volt kifutási lehetőség, de féltem, hátha útba esik egy kő, így kicsit húztam a hátsóféket, amitől megcsúszott... Majd legközelebb. Gyors bringamosás és vacsora, majd jöhettem is vissza. Utólag is köszi mindenért, nagyszerű hétvége volt.
Holnap pedig Duna Maraton Visegrádon, ahol tavaly eltörtem a sisakot (szerencsére csak azt), immáron középtávon. Remélem jó lesz. Utána hét Gázló, aki még hezitálna, az tegye félre minden kétségét, az év legjobb teljesítménytúrája! | | |
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
