| Főoldal » Élménybeszámolók » Triglav túra 2005 |
|
| Triglav túra 2005 | Szerző: ambuman |
 A „ Mocorgók” az Egészségért és a Környezetért Egyesület ez évi legjelentősebb gyalogos, magashegyi túrája két év után ismét a szlovéniai Júlia-Alpokban található Triglavi Nemzeti Parkba vezetett.
A Júliai-Alpokbeli park megalapítása Albin Belar nevéhez fűződik, aki 1908-ban elhatározta, hogy a Komarča környékén létrehoz egy természetvédő parkot. Abban az időszakban azonban Európában még nem volt sehol nemzeti park, így az Osztrák-magyar Monarchiától is távol állt annak létesítése. Az I. világháború után, 1924-ben a Természetvédelmi Minisztérium és a Szlovén Alpinisták Szövetségének összefogásában létrehozták a Triglavi tavak területét magába foglaló, kb. 14 km2 területű nemzeti parkot. 1961-ben, a park területét kb. 20 km2-re bővítették, ekkor kapta meg a mai, a Triglavi Nemzeti Park nevet. 1981-ben kormányszintű szabályozás keretében a nemzeti park területét 848,05 km2-ben állapították meg, amely igen jelentős terület: Szlovénia felszínének 4%-át fedi le. Szlovénia összes gleccsertava (a bledit kivéve) is itt található. Ezen kívül ide tartozik a Pokljuka és a Mežakla, valamint az Isonzó (Soča) és a Száva forrásvidéke. Így tehát a nemzeti park két tenger vizét is táplálja: a Soča az Adriai-tengerét (Jadransko more), a Száva pedig a Fekete-tengerét (Črno more).Geológiailag a park legnagyobb részét mészkőhegységek alkotják, melyek kb. 200 millió évvel ezelőtt jöttek létre. Sok helyen találhatók jurakori fosszíliák (főleg ammoniták maradványai). Igen érdekes a park flórája is, mivel ezen a területen már elkezd keveredni az alpesi növényzet a mediterrán típusúakkal, ezért a régió növényzete, állatvilága igen gazdag. A magashegységek környékén mindenhol találkozhatunk zergékkel, kőszáli kecskékkel, őzekkel, hiúzokkal, havasi nyulakkal és mormotákkal, valamint olyan nagyobb vadakkal is, mint a szarvas, a vaddisznó és - elvétve - a medve. Szlovénia több mint 2900 fajta növénynek ad otthont, melyek közül kb. 70 faj csak itt, főleg az Alpokban található meg. Közülük legjelentősebb a rózsaszín triglavi rózsa, a kék Frölich tárnics, a sárga héjaszakáll, a júliai pipacs és a bíborszínű Zois-harangvirág.
A túrát a Lendvai Hegymászó Egyesülettel közösen szervezték: 13-an Szlovéniából a Muravidékről érkeztek, míg Magyarországról 9 fő vett részt.
Autóbuszunk Augusztus 5.-én egy borongós, esős hajnalon kissé megkésve a határon feltorlódott kamionok miatt reggel 4 óra után indult Lentiből. A határátlépéskor némi derültséget okozott, hogy a határőr meglepődött azon, hogy Szlovéniába tartunk. A Szlovén résztvevőket felvéve indultunk az ismert üdülőhely, Bled felé. Útközben megcsodálhattuk Kanin 2585m magas hegyláncait. Ahogy közeledtünk az uticélunk felé, úgy nőt bennünk az izgalom, míg végül megpillantottuk a Hegyet teljes életnagyságban. Aki már járt ilyen magasságokban, az tiszteli a Hegyet és nem meri letegezni. Mi is a kellő tiszteletet megadva érkeztünk a kiindulóponthoz. A busz Pokljukáíg vitt fel minket, kb. 1000m tengerszínt feletti magasságig. Itt a kipakolás után a túravezetőnk közölte, hogy valószínűleg nem jutunk fel a csúcsra a késés és a rossz időjárás miatt, ami kellőképpen lehervasztotta a kedvünket. Nekivágtunk a kanyargós hegyi ösvénynek, ami már az elején megerőltető volt meredeksége és a sziklás talaja miatt. Az fenyőerdőből kiérve gyönyörű panoráma, a Bohinji-tó látképe fogadott minket. Az elvesztett szénhidrát és folyadékpótlás után indultunk tovább, s elértük a 848km2 területű Nemzeti Park bejáratát, ahol egy mesés forrás várt minket. Innen továbbhaladva meg sem álltunk a Vodnikov Dom(1600m) nevű turistaházig, mely az utolsó víznyerési lehetőséggel bír a Hegy ezen oldalán. A menedékházakban egyébként lehet vásárolni innivalót, de kb. ötször annyit kell érte fizetni, mint lejjebb. A csapat ekkor kettévált: A jobb erőnléti állapotban lévők elindultak a felső turistaházig, a Dm Planikáig (2440m), s onnan próbálkoztak a csúcshódítással, míg a többiek célja a szállás elérése volt.
A csúcsra 9-en indultunk, miután nehéz hátizsákainkat hátrahagytuk. Meredek sziklafalon mászva lassan jutottunk előre. A veszélyes szakaszokon jól kiépített acélsodrony segítette az előrejutást. Az út mentén sok-sok a halálos tragédiákra emlékeztető emléktáblával találkoztunk, mely elsősorban nem lezuhanás, hanem villámcsapás okozott. A Kis-Triglavról egy sziklaszirt vezetett át a Triglavra, melynek két oldalán több száz méteres meredély szédíti a túrázót. Ebben a magasságban érzi meg az ember, hogy mennyire ki van szolgáltatva a természet erőinek, s tudatosul benne, hogy baj esetén igazából csak magára számíthat. Azok a problémák, amik tengerszinten álmatlan éjszakát okoznak, itt fenn elveszítik jelentőségüket. Végül a 9 fő (másnap még hatan megmászták) d.u.-án fél ötkor elérte a csúcsot, mely 2864m magas, neve: Aljazev Stolp, melyen egy 100 éves fém kalyiba áll vihar esetére. Szerencsénkre az idő tiszta volt és így zavartalanul gyönyörködhettünk a kilátásba. Természetesen nem feledkeztünk meg az ujoncok felavatásáról sem, amit ők egyáltalán nem bántak. A csapat ezután boldogan ereszkedett le a turistaházig, ahol finom tájjellegű vacsoránkat elfogyasztottuk. A legnépszerűbb étel a Jota és Ricset volt. Néhány Zlatorog (a kőszáli kecskéről elnevezett szlovén sör) lehörpintése után senkit nem kellett álomba ringatni. Üdítő 2-3 C fokos reggelre ébredtünk. Rövid készülődés után lefelé indultunk a Velska-völgyet szegéjező hegyoldalba a Dolics-hágón(2164m) át a Hét-tó völgyébe. A tavak tengerszemként helyezkednek el a sziklák között, a látvány leírhatatlan! Következő szállásunk 1686m-en az egyik tó mellett volt. Reggelre megérkezett a rossz idő széllel, esővel, de annak tudatában, hogy az út végéig ereszkedni fogunk és a túra elérte kitűzött célját nagyon vidám volt a csapat. A Hegyről Stara Fuzinánál értünk le és boldogan figyeltük a pisztrángokat a Bohinji-tó kristálytiszta vizében. Hazafelé megálltunk Trojan-ban, a híres „fánkos” helyen, ahol kivétel nélkül mindenki alaposan belakmározott a finomságból. Útközben valamennyiünket egy gondolat foglalkoztatott: Vajon mikor térhetünk újra vissza ebbe a földi paradicsomba?
A „ Mocorgók” az Egészségért és a Környezetért Egyesület ez évi legjelentősebb gyalogos, magashegyi túrája két év után ismét a szlovéniai Júlia-Alpokban található Triglavi Nemzeti Parkba vezetett.
A Júliai-Alpokbeli park megalapítása Albin Belar nevéhez fűződik, aki 1908-ban elhatározta, hogy a Komarča környékén létrehoz egy természetvédő parkot. Abban az időszakban azonban Európában még nem volt sehol nemzeti park, így az Osztrák-magyar Monarchiától is távol állt annak létesítése. Az I. világháború után, 1924-ben a Természetvédelmi Minisztérium és a Szlovén Alpinisták Szövetségének összefogásában létrehozták a Triglavi tavak területét magába foglaló, kb. 14 km2 területű nemzeti parkot. 1961-ben, a park területét kb. 20 km2-re bővítették, ekkor kapta meg a mai, a Triglavi Nemzeti Park nevet. 1981-ben kormányszintű szabályozás keretében a nemzeti park területét 848,05 km2-ben állapították meg, amely igen jelentős terület: Szlovénia felszínének 4%-át fedi le. Szlovénia összes gleccsertava (a bledit kivéve) is itt található. Ezen kívül ide tartozik a Pokljuka és a Mežakla, valamint az Isonzó (Soča) és a Száva forrásvidéke. Így tehát a nemzeti park két tenger vizét is táplálja: a Soča az Adriai-tengerét (Jadransko more), a Száva pedig a Fekete-tengerét (Črno more).Geológiailag a park legnagyobb részét mészkőhegységek alkotják, melyek kb. 200 millió évvel ezelőtt jöttek létre. Sok helyen találhatók jurakori fosszíliák (főleg ammoniták maradványai). Igen érdekes a park flórája is, mivel ezen a területen már elkezd keveredni az alpesi növényzet a mediterrán típusúakkal, ezért a régió növényzete, állatvilága igen gazdag. A magashegységek környékén mindenhol találkozhatunk zergékkel, kőszáli kecskékkel, őzekkel, hiúzokkal, havasi nyulakkal és mormotákkal, valamint olyan nagyobb vadakkal is, mint a szarvas, a vaddisznó és - elvétve - a medve. Szlovénia több mint 2900 fajta növénynek ad otthont, melyek közül kb. 70 faj csak itt, főleg az Alpokban található meg. Közülük legjelentősebb a rózsaszín triglavi rózsa, a kék Frölich tárnics, a sárga héjaszakáll, a júliai pipacs és a bíborszínű Zois-harangvirág.
A túrát a Lendvai Hegymászó Egyesülettel közösen szervezték: 13-an Szlovéniából a Muravidékről érkeztek, míg Magyarországról 9 fő vett részt.
Autóbuszunk Augusztus 5.-én egy borongós, esős hajnalon kissé megkésve a határon feltorlódott kamionok miatt reggel 4 óra után indult Lentiből. A határátlépéskor némi derültséget okozott, hogy a határőr meglepődött azon, hogy Szlovéniába tartunk. A Szlovén résztvevőket felvéve indultunk az ismert üdülőhely, Bled felé. Útközben megcsodálhattuk Kanin 2585m magas hegyláncait. Ahogy közeledtünk az uticélunk felé, úgy nőt bennünk az izgalom, míg végül megpillantottuk a Hegyet teljes életnagyságban. Aki már járt ilyen magasságokban, az tiszteli a Hegyet és nem meri letegezni. Mi is a kellő tiszteletet megadva érkeztünk a kiindulóponthoz. A busz Pokljukáíg vitt fel minket, kb. 1000m tengerszínt feletti magasságig. Itt a kipakolás után a túravezetőnk közölte, hogy valószínűleg nem jutunk fel a csúcsra a késés és a rossz időjárás miatt, ami kellőképpen lehervasztotta a kedvünket. Nekivágtunk a kanyargós hegyi ösvénynek, ami már az elején megerőltető volt meredeksége és a sziklás talaja miatt. Az fenyőerdőből kiérve gyönyörű panoráma, a Bohinji-tó látképe fogadott minket. Az elvesztett szénhidrát és folyadékpótlás után indultunk tovább, s elértük a 848km2 területű Nemzeti Park bejáratát, ahol egy mesés forrás várt minket. Innen továbbhaladva meg sem álltunk a Vodnikov Dom(1600m) nevű turistaházig, mely az utolsó víznyerési lehetőséggel bír a Hegy ezen oldalán. A menedékházakban egyébként lehet vásárolni innivalót, de kb. ötször annyit kell érte fizetni, mint lejjebb. A csapat ekkor kettévált: A jobb erőnléti állapotban lévők elindultak a felső turistaházig, a Dm Planikáig (2440m), s onnan próbálkoztak a csúcshódítással, míg a többiek célja a szállás elérése volt.
A csúcsra 9-en indultunk, miután nehéz hátizsákainkat hátrahagytuk. Meredek sziklafalon mászva lassan jutottunk előre. A veszélyes szakaszokon jól kiépített acélsodrony segítette az előrejutást. Az út mentén sok-sok a halálos tragédiákra emlékeztető emléktáblával találkoztunk, mely elsősorban nem lezuhanás, hanem villámcsapás okozott. A Kis-Triglavról egy sziklaszirt vezetett át a Triglavra, melynek két oldalán több száz méteres meredély szédíti a túrázót. Ebben a magasságban érzi meg az ember, hogy mennyire ki van szolgáltatva a természet erőinek, s tudatosul benne, hogy baj esetén igazából csak magára számíthat. Azok a problémák, amik tengerszinten álmatlan éjszakát okoznak, itt fenn elveszítik jelentőségüket. Végül a 9 fő (másnap még hatan megmászták) d.u.-án fél ötkor elérte a csúcsot, mely 2864m magas, neve: Aljazev Stolp, melyen egy 100 éves fém kalyiba áll vihar esetére. Szerencsénkre az idő tiszta volt és így zavartalanul gyönyörködhettünk a kilátásba. Természetesen nem feledkeztünk meg az ujoncok felavatásáról sem, amit ők egyáltalán nem bántak. A csapat ezután boldogan ereszkedett le a turistaházig, ahol finom tájjellegű vacsoránkat elfogyasztottuk. A legnépszerűbb étel a Jota és Ricset volt. Néhány Zlatorog (a kőszáli kecskéről elnevezett szlovén sör) lehörpintése után senkit nem kellett álomba ringatni. Üdítő 2-3 C fokos reggelre ébredtünk. Rövid készülődés után lefelé indultunk a Velska-völgyet szegéjező hegyoldalba a Dolics-hágón(2164m) át a Hét-tó völgyébe. A tavak tengerszemként helyezkednek el a sziklák között, a látvány leírhatatlan! Következő szállásunk 1686m-en az egyik tó mellett volt. Reggelre megérkezett a rossz idő széllel, esővel, de annak tudatában, hogy az út végéig ereszkedni fogunk és a túra elérte kitűzött célját nagyon vidám volt a csapat. A Hegyről Stara Fuzinánál értünk le és boldogan figyeltük a pisztrángokat a Bohinji-tó kristálytiszta vizében. Hazafelé megálltunk Trojan-ban, a híres „fánkos” helyen, ahol kivétel nélkül mindenki alaposan belakmározott a finomságból. Útközben valamennyiünket egy gondolat foglalkoztatott: Vajon mikor térhetünk újra vissza ebbe a földi paradicsomba? | | |
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
| |
| 8. Háromországos Pannon Maraton
2011. július 24. 09.00
Muraszentmárton, Horvátország |
| Beszámoló kategóriák |
|
 |
| Mocorgók a Facebookon |
|
|
|
| Feliratkozás a levelezőlistánkra |
|
|
| Linkgyűjtemény |
|
|
|
