|
| Raduha, március | Szerző: makka |
 Adva van egy hegy Szlovéniában (a sok másik mellett persze), melyet egy hónapja már távolról szemmel verhettünk a Peca csúcsáról. Akkor épp a zordabb oldalát mutatta nekünk, de tegnap, pontosabban tavaszi nemzeti ünnepünk nagy napján közelebbről is szemügyre vettük…amennyire csak lehetett. Mosolygás A Raduha csúcsáról van szó, mely 2062 méterével igaz, hogy nem a legnagyobb hegy a környékén, de az egyik legszebb panorámával örvendezteti meg azt, aki felmászik rá.
A szokásos hajnali kelést követően csak egy icipici késéssel érkeztünk meg Lendvára, ahonnan így már 4 kocsival, bennük 15 (7 magyar és 8 szlovén) lelkes, de még kissé álmos túrázóval indultunk útra. A nagy száguldást követően valahol az autópálya és a Logarska Dolinába vezető út között megálltunk egy reggeli kávéra egy igencsak érdekes kávézóban. Hááát, aki a dekorációt készítette, nem kicsit volt morbid és perverz gondolkodású. Azt látni kell… vagy inkább nem. Fotó sajna nem készült, de Mentes Ati lekamerázta a helyszínt, elvileg majd megtekinthető lesz Kacsintás
Miután kellően felfrissültünk, irány a hegy. A kocsikkal a viszonylag sima útról elfordultunk egy eleinte csak nagyon zötyögős aszfaltútra, mely a 120-dik szerpentint követően sáros-földes-köves-havas úttá változott. Szegény kicsikocsim megszenvedte a feljutást, de felértünk a kis túlzással parkolónak nevezhető, kb. 50 cm-rel szélesebb útszakaszra, amely mellől indult az ösvény a hegyre. Már álltak itt mások is, hiszen ez a túra is hagyományosan minden évben megszervezésre kerül. (szerencsére annyian nem voltak, mint a Pecán, ahova ki lehetett volna tenni az egyirányú forgalom és a megtelt táblát).
Miután felöltöztünk a havas viszonyokra való tekintettel, hiszen a hét elején 50 cm hó esett a hegyen, nekivágtunk Ligeti Laci vezetésével. Kb. 900 m-ről indultunk, és a kb. 1550 m-en lévő menedékházig nem is volt vészes az út, a meredekséget tekintve. Az elején gyönyörű, kanyargós erdei ösvény vezetett, fenyők és sziklák között haladtunk. Tavaszodik azért már a hegyen is, az alsóbb részeken tele volt minden egy nem-tudom-magyarul-minek-nevezett virággal. A túra elején még sütött a nap, majd ahogy haladtunk a menedékház felé, fokozatosan belekerültünk egy felhőbe, és már a hó is egyre jobban megmaradt az úton. A menedékház környékén már annyira koncentrált volt a felhő, hogy a házat már csak akkor vettük észre majdnem, mikor az orrunk előtt volt.
Pihenés és pecsételés után nekivágtunk a hegy meredekebb részének. A hó itt már komolyabb mennyiségben volt jelen, a kitaposott ösvényről félrelépve térdig-combig elsüllyedt az ember benne. Szerencsére fokozatosan kiértünk a felhőből, és csodálatos, szikrázó napsütés és mélykék ég fogadott bennünket. Eleinte az ösvény mentén nagyobb, majd egyre kisebb fenyők között haladtunk. Egyszer csak megpillantottuk a csúcsot is, melyre még egy jó 40-50 perces gyaloglás vezetett. És erről a pontról csodálatos látvány tárult elénk dél-délkelet felé tekintve. Mindent felhő borított, ameddig csak a szem ellátott, olyan volt az egész, mint egy óriási paplan, az ember legszívesebben belevetette volna magát. A Raduha és a mellette lévő hegyek fogták meg ezt a felhőt, így a másik oldalon tiszta idő maradt. Ahogy közeledtünk a csúcshoz, annál melegebb lett, előkerült Zsolti napteje is, melyre igencsak nagy szükség volt, nem szerettünk volna úgy járni, mint tavaly a Triglavon Király
A csúcson szerencsére most nem volt olyan erős szél, mint egy hónapja a Pecán, így nem kellett sietnünk. A kilátás gyönyörű volt, a távolban nyugatra feltűnt a Triglav 2864 m magas csúcsa is…ilyen messziről is fenséges látvány volt, ahogy kiemelkedett a nem is kicsi csúcsok közül. Szemben a Peca tetejét most felhők borították, még szerencse, hogy nem oda mentünk aznap Mosolygás
A csúcscsoki, csúcskönyv-bejegyzés, csúcscsóka-etetés és csúcscsoport-fotózás után elindultunk visszafelé. A hóban való taposás, csúszkálás jó pár seggre esést eredményezett, de élveztük Tongue out A felhő időközben egyre feljebb kúszott, így szerencsék is volt, mert ha egy órával később érünk fel, lehet nem látunk semmit. A menedékházban megpihentünk, kajáltunk egy jót, majd indultunk tovább a kocsikhoz. Volt aki annyira előre ment, hogy a házba is elfelejtett benézni. Volt is egy kis izgalom, hogy hova lett az illető, de szerencsére nem lett baj, letalált a kocsikhoz egyedül is. Kb. fél öt körül indultunk hazafelé, terv szerint most már mindenki a maga tempójában. Na és itt jött a ráadás a 2. számú kocsi számára, melyet történetesen én vezettem.
Zsolti már jó párszor volt a Raduhától csak egy köpésre lévő Logarska Dolinában, és mint a hegyekbe való beleszerelmesedést kiváltó okot, történetesen a nevezett helyet meg szerette volna nekünk mutatni, ha már úgyis itt járunk a környékén. Hát miért ne, engem mindenképpen érdekel, és mivel én voltam a sofőr, a másik két srác (Mentes Ati és Tüske Balázs II.) is kénytelen volt igenlően bólogatni… na nem kellett azért szerencsére őket noszogatni Kacsintás A hegyről levezető útról így mi nem balra, hanem jobbra fordultunk… valószínüleg elgondolkodtak az előttünk haladó Ligeti Laciék és a mögöttünk jövő Mészárovics Pistiék, hogy hova a fenébe megyünk… hát mi tudtuk, és nem bántuk meg!
A kanyargós úton haladva egyre másra tűntek fel hol jobbra, hol balra szebbnél-szebb csúcsok. Egy szakaszon szurdokban halad az út, belógnak a sziklák az út fölé. Ez a szakasz az erdélyi Békás-szorosra emlékeztet, de nagyon. És kb 10 km után egy balra ívelő kanyar után elénk tárult az a hely, amit mindenkinek látni kell, aki csak egy kicsit is szereti a hegyeket. A szűk völgy kissé kitágul, és szó szerint a végében ott magasodnak a kb. 2200-2500 m magas csúcsok, mint pl. az Ojstrica. Kiszállva a kocsiból a csendet csak egy motorfűrész és a mellettünk lévő sziklafalon lefolyó vízesés hangja törte meg… hát igen, nyugalom volt, az biztos. És az is biztos, hogy ide nyáron eljövünk, mert IDE EL KELL JÖNNI! Nevetés
Hazafelé csak egyszer tévedtünk el, de így legalább megtekinthettük Slovenska Bistrica belvárosát is Király
Összegezve a túrát elmondható, hogy ha valaki gyönyörű hegyeket akar látni, nem kell azért Ausztriába, Svájcba vagy akár Franciaországba menni, elég, ha a szomszédos Szlovéniába veszi az irányt, és olyat lát, hogy na Kacsintás
Szintemelkedés: kb. 1100 m
Idő: kb. 3 óra fel, kb 2 óra lefelé (kajálásokat és fotózásokat nem számítva )
Időjárás: napsütés-felhő-napsütés-felhő | | |
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
