Már idejét sem tudom, mikor került fel utoljára túrabeszámoló az oldalra, így ezt az uborkaszezont szeretném végre megszakítani.

Mivel nekem ez az év eléggé kétlakira sikerül (Lenti vs. Präbichl), így idén sok túrán sajnos nem tudtam részt venni (se gyalogos, se bicós). Szerencsére augusztusban Robi egy Fertő-tó kerülő túrát szervezett, külön kérésemre hét elejére, amikor itthon vagyok én is. A kisebb-nagyobb szervezési problémákat leküzdve végül 10-én öten (Robi, Sanyi, Tibi, Gép, Oti) indultunk el biciklikkel felszerelve hajnali 6 órakor Fertődre, hogy ott egy szupermarket parkolójában hagyva a kocsikat körbetekerjük a tavat. Mire mindenki felöltözött, beállította a biciklijét és Tibi is kiélte menyasszonyi hajlamait (értsd, szüttyögött :) ), 9 órakor végre el is tudtunk indulni.

Roby Picasa albumának képei

Térképünk nem volt, de bíztunk a neten talált beszámolókban említett jól táblázott kerékpárutakban. Északnak vettük az irányt, így kelet-nyugat irányban kerültük a tavat. A magyar-osztrák határt viszonylag hamar elértük, egy kétsávossá alakult kerékpárúton (középen szépséges fűsáv verte fel magát), mely osztrák oldalon szinte tükörsimán és megfelelő szélességben folytatódott tovább.

Nem sokkal a határ után követtük el az első hibát, mivel nem figyeltünk eléggé a táblákra, és nem a megfelelőt követtük. Ennek az lett az eredménye, hogy a tavat még csak szagolni se tudtunk, annyira eltávolodtunk tőle, lelkesen az R1-s bicikliutat követvén. Mindennek ellenére hangulatos volt a környék, szőlőültetvények és kukoricások között kanyargott végig, asztalsimaságú vidéken, míg a távolban több tíz ventilátor (na jó, igazából szélturbina) pörgött. Aztán egy idő után már gyanús volt, hogy a tó a hátunk mögött van, és mi egyre jobban távolodunk, így a következő településnél már próbáltunk nyugati irányba orientálódni. Közben egyre több biciklis jött velük szembe, és a mi sávunkban egyaránt. Látszik, hogy kedvelt kerékpáros környék, ami betudható a kiépített és kiváló minőségű kerékpárút-hálózatnak is.

Végül Weiden településen találtunk egy nagyon baba biciklis pihenőt a tó partján, ahol egy nagy kerékpáros térképet böngészve jöttünk rá, hogy nekünk nem az R1-t, hanem a B10-s bicóutat kell követnünk. Még jókor…..:)  Innen már tényleg a tó mentén, pontosabban a nádas szélén ment tovább az utunk. A városokban persze itt-ott bevitt minket a kertek alá az útvonal, ezeket próbáltunk kiiktatni ahol lehetett. Mivel már Tibi és én is egyre jobban vágytunk valami meleg ételre, abban maradtunk, hogy keresünk valahol egy olcsóbb kajáldát. Aztán Donnerskirchen-ben meg is álltunk egy étteremnél, mely kifejezetten biciklibarátnak hirdette magát…hogy számukra mit jelentett mindez, arra nem sikerült rájönnünk. A kinti asztalok mind tele voltak, így kénytelenek voltunk a belső részen leülni. Nagy nehezen az étlap is megérkezett, majd miután kiválasztottuk a kajákat, még nehezebben a rendelést is felvették. Aztán újabb várakozás és végre ehettünk!

A másfél órás ebédszünetet követően energiákkal telve indultunk tovább, innen már egyenesen délnek tartva, erős déli széllel küszködve.  Az út errefelé is éles balos-jobbos kanyarokkal tűzdelt, majd elérve Oggau-t, megtaláltak minket a dombok is. Én naivan úgy gondoltam, a Fertő-tó körül nincsenek púpok….hát voltak, és szépen rendezett, kordoson szőlővel teleültetve méghozzá. Innen már a szőlőhegyek mentén tekertünk tovább, enyhe hullámvasutazással. De innen legalább a tavat is láttuk! Mert ez idáig sok élményben nem részesített minket. Mondjuk a több száz méter széles nádas eléggé sokat elvesz a víztükörből, így annak csak a szélét láthattuk. A szőlődombokról Mörbisch-nél kanyarodtunk le, egészen a mólóig, mivel sikeresen benéztünk egy elágazót. De nem gond, legalább láthattuk, hogy itt is vannak fürdésre alkalmas részek, na persze messze nem annyi, mint a Balatonon. Hátra arc, és visszatekerve a városba, megtaláltuk a számunkra helyes irányt, onnan már csak kb. 1 km volt a határ. Átérve Magyarországra, a hullámvasutazás egyre nagyobb amplitúdóval folytatódott, és egyre rosszabb minőségű úton természetesen. A határ után az első település Fertőrákos volt, ahol egy kisebb pihenőt beiktatva abban maradtunk, hogy keresünk egy útba eső fagyizót. Tibi ment elől, és olyan csodálatosan húzott el a szembe jövő fagyizók mellett, hogy alig bírtam utolérni. Kérdésemre, hogy miért nem állt meg, hiszen leginkább ő akar fagyizni a válasz a következő volt: Olyan jó kis lejtő volt, nem akartam fékezni…. Na köszi ..;)

Sanyi Picasa albumának képei

Így ejtőztünk tovább, majd a Fertőrákost Balffal összekötő autóút következett. Ez volt a legrosszabb szakasz talán. Szélessége vetekedett az osztrák kerékpárút szélességével, minőségét pedig ne is említsem. A szembeszél csak nem akart csillapodni, úgyhogy mire Balfra értünk, már alig vártuk, hogy megpillantsunk egy fagyist. Aztán egyszer csak megláttuk, és satufék…. A néni jól megkérte az árát, de azért legalább finom volt. Innen már csak kb. 20 km volt hátra, jó kis magyar kerékpárutakon zömében, melyek ugye normális haladásra alkalmatlanok. Na de mindegy, haladjunk, hiszen már kezdtek észak-nyugat felől gyűlni a felhők, és elázni senki se szeretett volna. Fertőboz, Hidegség, Fertőhomok és Hegykő településeken a kerékpárút egész jól járható, csak hát mivel egyben járdának és parkolónak is használják, voltak érdekes megoldások. A falvak között viszont kriminális az út burkolata, mondjuk a közúté se jobb, a nagy magyar átlagot mutatja mindkettő. Mielőtt beértünk volna Fertőszéplakra, egy megtermett buszsofőr próbált minket erőteljesen ledudálni az útról…na ő se tekert még ilyen bicikliúton, az is biztos! Aztán este 6 órára végre beértünk Fertődre, majd megpillantottuk a parkolót és szerencsére mindkét kocsit is. 130 km-rel a lábunkban gyorsan átöltöztünk, majd a srácok még bementek zárás előtt 3 perccel a boltba is, úgyhogy még éppen sikerült vásárolni egykét energiapótlót. Bicikliket szétszerelni, felpakolni, és irány haza.

Szerencsére még a vihar előtt meg is érkeztünk, bár Szombathelynél már nagyon feketéllet az ég, de mi gyorsabbak voltunk. Nem lett volna kényelmes abban a trópusi esőben, amely Lentit aztán elérte, a bicikliket leszerelni a tetőcsomagtartóról.

Hát összességében arra jutottunk, hogy azért a Balcsi-kör élvezetesebb, többet látni a tavat. Viszont az osztrák oldal kerékpárútjai kompenzálják mindezt. Van honnan példát vennünk! Ha esetleg újra mennénk, ellenkező irányból kerülnénk meg a tavat, mert így még az elején letudhatjuk a dombos, rossz állapotú utakat, és a végére marad a viszonylag könnyeb szakasz.

Időjárás: pont jó (csak erős szél ne lett volna)

GPS tracklog (GPS-el készített útvonalkövetés)

Első rész megtekintéséhez kattints ide - Ausztriai rész
Második rész megtekintéséhez kattints ide - Magyar rész

Táv: 130 km

Idő: bruttó 9 óra (kajálásokkal, pihenőkkel és 1,5 órás ebédszünettel egyetemben)